A mai világban a Bélyácz Iván egyre nagyobb érdeklődést mutat minden korosztály és hátterű ember számára. Akár a mentális egészség fontosságáról, akár a technológiai forradalomról, a nők szerepvállalásáról vagy bármilyen más témáról beszélünk, a Bélyácz Iván olyan alapvető elem, amely az élet minden területén aktuálissá vált. A politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Bélyácz Iván olyan szempont, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Bélyácz Iván hogyan változtatta meg gondolkodásunkat és cselekvésünket, és jelenléte hogyan alakítja továbbra is világunkat olyan módon, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Bélyácz Iván | |
![]() | |
Mánfai György felvétele. 2014 | |
Született | 1949. február 1. (76 éves) Battonya |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Rozgonyi Éva[1] |
Gyermekei | Katalin (1974-) Erzsébet (1975-) |
Foglalkozása | közgazdász, egyetemi tanár |
Iskolái | Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (–1971) |
Kitüntetései |
|
Bélyácz Iván (Battonya, 1949. február 1. –) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.[2] A tőkefinanszírozás és az amortizáció kérdéskörének neves kutatója.
1967-ben érettségizett, majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1971-ben szerzett közgazdász diplomát.[2] 1972-ben szerzett egyetemi doktori címet. Diplomájának megszerzése után Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán kezdett el tanítani,[2] az oktatói ranglétrát végigjárva 1991-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezést a Vállalati Gazdaságtan és Számviteli Tanszékre, ahol később tanszékvezetői megbízást is kapott. 1997 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Pécsi állása mellett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen is tanít magyar nemzetiségű közgazdászhallgatókat. 1993-ban Apáczai Csere János-díjban részesült.
1981-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi, valamint az Ipar- és Vállalat-gazdaságtani Bizottság és a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2006-ban a PTE KTK Gazdálkodástudományi Intézet igazgatója lett.[2] 2011-ben a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya elnöke lett. A Doktori Tanács közgazdaság-tudományi szakbizottságának tagjai köze is bekerült. 1984-1992 között a Pécsi Tudományegyetem általános rektorhelyettese.
Kutatási területe a befektetések tőkefinanszírozási és hatékonysági problémái, az amortizáció elmélete és gyakorlata, valamint a beruházások hatékonysága.[2]
Kezdetben az állóeszköz-állomány és az amortizáció kérdéseivel foglalkozott, később a tőkefinanszírozás és a privatizáció vállalati aspektusairól írt, amellyel megalapozta ennek magyarországi hátterét. Jelentős eredményeket ért el a beruházások döntési és finanszírozási problémáinak újszerű vizsgálatában. A pénzügyi gazdaságtan hazai kutatását nagyban segítették jelentősnek tekintett művei. Tanulmánya jelent meg a vállalati tőkestruktúráról, a külföldi működőtőke és a külső eladósodás kapcsolatáról, valamint a vállalati teljesítmény mérésének etikai aspektusairól. Több mint hetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációt magyar és angol nyelven adja ki.