Bátky Zsigmond

Ebben a cikkben Bátky Zsigmond lenyűgöző életét tárjuk fel, egy karakter, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. A szerény kezdetektől a hírnévvé válásáig Bátky Zsigmond számos kihívással szembesült, és kiválóan teljesített szakterületén. Ezeken az oldalakon végig elemezzük hagyatékát és a pályafutásának tanulságait. Ezenkívül megvizsgáljuk a Bátky Zsigmond hatását a mai társadalomra és a kortárs világra gyakorolt ​​hatását. Ez a cikk kétségtelenül mélyrepülésnek ígérkezik Bátky Zsigmond életébe és munkásságába, egyedülálló és leleplező perspektívát mutatva maradandó örökségéről. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, és fedezzen fel mindent a Bátky Zsigmond-ről és annak a világra gyakorolt ​​hatásáról!

Bátky Zsigmond
Született1874. január 5.
Kocs
Elhunyt1939. augusztus 28. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásanéprajztudós,
geográfus,
muzeológus,
múzeumigazgató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1892–1897)
A Néprajzi Tár igazgatója (tulajdonképpen a Néprajzi Múzeum főigazgatója)
Hivatali idő
1919 – 1934
ElődSemayer Vilibald
UtódMadarassy László
A Magyar Nemzeti Múzeum megbízott igazgatója
Hivatali idő
1932 – 1934
ElődHóman Bálint
UtódZichy István
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátky Zsigmond témájú médiaállományokat.

Felsőbátkai Bátky Zsigmond (Kocs, 1874. január 5. – Budapest, Kőbánya, 1939. augusztus 28.)[1] magyar néprajztudós, etnográfus, geográfus.

Életrajz

1874. január 5-én született a Komárom megyei Kocson, polgárosuló módos parasztcsaládban Bátky Zsigmond és Bondics Eszter fiaként. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1900-ban doktorált földrajz szakon.

1896-tól az Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán, majd könyvtárában dolgozott, 1919 őszétől kormánybiztosként a néprajzi osztály vezetője, majd 1920-tól kinevezett igazgatója lett. Tizenöt éven át – igen nehéz körülmények között elkezdve – igazgatta a Néprajzi Múzeumot. 1926-tól 1934-ig a Néprajzi Értesítő szerkesztője. 1934-ben nyugdíjazták, ekkor megkapta a főigazgatói címet is. Felesége Szigethy Szabó Margit volt.

Munkássága

Bátky Zsigmond - Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe, 1918 (Szeged-szelvény)

A népi építkezés körében végzett munkálatai mellett fő témái voltak: egyetemes néprajzi, gazdaság- és településföldrajzi, nyelvészeti kérdések.

1928-ban Györffy Istvánnal és Viski Károllyal részt vett a magyar népművészetet áttekintő, összefoglaló mű elkészítésében. Ugyancsak velük szerkesztette a Magyarság néprajzát, amelybe összefoglalást írt a táplálkozás, építkezés, a mesterségek témáiból.

Különösen jelentősek a népi építkezés körében végzett kutatásai. Rendszerezte a magyar parasztház típusait, tüzelőberendezéseit. Elmélyült kutatómunkája, céltudatos szerkesztői és múzeumvezetői tevékenysége nagyban hozzájárult a magyar néprajztudomány európai szintre emelkedéséhez.

1918 őszén Kogutowicz Károllyal közösen szerkesztette meg Magyarország néprajzi térképét kéziratos formában, amelyet 1919-ben kisebb méretben nyomtatott formában is kiadtak, és számos későbbi etnikai térkép készült ez alapján mind itthon, mind külföldön. A térkép módszerének eredetét illetően Bátky és Cs. Sebestyén Károly etnográfus között évtizedes vita alakult ki, Cs. Sebestyén szerint Bátky az ő ábrázolási módszerét ellopva tervezte meg a térképét. Ennek némileg ellentmond, hogy a korabeli leírások szerint az ábrázolási módszer Kogutowicz Károlytól származik.

Bátky földrajzi zsebkönyveket és atlaszokat is szerkesztett.[2] 1906-ban adta ki Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című, azóta is kézikönyvként forgatott könyvét. Néprajzi tanulmányai az Ethnographiában, földrajzi cikkei a Földrajzi Közleményekben jelentek meg. A Föld és ember című lapban 1926-ban Kocs és Tekevár címmel írt tanulmányt a községről.

Emlékezete

Emléktáblája Székesfehérvárott, Rác utca 29.

A kiemelkedő tudós és néprajzkutató emlékére 1984-ben a település iskolájának falán a Magyar Néprajzi Társaság és Kocs község lakossága emléktáblát helyezett el.

Székesfehérvárott, Palotavárosban utca viseli a nevét.

Főbb művei

  • Magyarország néprajza (Budapest, 1905)
  • Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Budapest, 1906) (MEK)
  • Magyarázat a Magyar Szent Korona országainak néprajzi és iskolai fali térképéhez (Budapest, 1909)
  • Magyarország néprajzi térképe. Magyar Földrajzi Társaság, 1:200 000, 1918 (Kogutowicz Károllyal közösen)
  • Magyarország néprajzi térképe település és lélekszám szerint. Magyar Földrajzi Intézet, 1:300 000, 1919 (Kogutowicz Károllyal közösen)
  • Condizioni etnografiche dell'Ungheria (Róma, 1930)
  • A magyar sátor és emlékei (Néprajzi Értesítő, 1930)
  • A magyar ház eredetéhez (Néprajzi Értesítő, 1930)
  • Magyar tűzhelyek és háztípusok (Néprajzi Értesítő, 1930)
  • Das ungarische Bauernhaus (Ungarische Jahrbücher, 1938)

Jegyzetek

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 814/1939. folyószáma alatt.
  2. ↑ Zsebatlasz az 1918. évre

Források és irodalom