A Art Ensemble of Chicago olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Art Ensemble of Chicago megjelenése óta a mai napig nagy érdeklődést és vitát váltott ki a társadalomban. Különböző vélemények és egymásnak ellentmondó álláspontok mellett ez a téma számos tanulmány, vizsgálat és elemzés főszereplője volt. A Art Ensemble of Chicago eredetétől egészen fejlődéséig jelentős nyomot hagyott a történelemben, és hatással volt a mindennapi élet különböző területeire. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Art Ensemble of Chicago-et, és elemezzük a modern társadalomra gyakorolt hatását.
Art Ensemble of Chicago | |
![]() | |
Információk | |
Eredet | Amerikai Egyesült Államok |
Alapítva | 1960-as évek |
Műfaj | free jazz |
Kiadó |
|
Az Art Ensemble of Chicago weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Art Ensemble of Chicago témájú médiaállományokat. | |
Az Art Ensemble of Chicago avantgárd dzsesszegyüttes, amely az 1960-as évek végén az Association for the Advancement of Creative Musicians (AACM)-ből nőtt ki. Az együttes számos dzsesszirányzatot integrál, mindenféle hangszereken játszik, beleértve harangokat, kerékpárdudákat, fúvós zajeszközöket, egyéb zajkeltőket.
A zenészek jelmezt és arcfestéket viselnek előadásaik alatt. 1969-ben egy európai koncerten ötszáz hangszert használtak.
Az együttes a modern dzsessznek egy olyan sajátos változatát képviseli, amely különös hangsúlyt fektet az afroamerikai zenészek identitására és általában a dzsessz afrikai gyökereire. Ebbe beletartozik az afrikai hangszerek használata, a gyakran afrikai forrásokból eredő dallam és ritmus, továbbá gyakran afrikai eredetű ruhákban és ennek megfelelő festett arccal jelennek meg a zenészek. A zenekar zenéjének egyik jellemzője a tagok által használt hangszerek változatossága. Előadásaikon a zene, a tánc, a pantomim és a szavak egyfajta „ritualizált színházzá” válnak. Az afroamerikai zene hagyományára támaszkodva az együttes kiutat szándékszik mutatni az absztrakció zsákutcájából. Zenéjük, előadásaik nem korlátozódnak tehát a nyugati, az afrikai, az ázsiai és a dél-amerikai hangszerekre, hanem fellépésük egyfajta összművészeti törekvés.[1]