A mai világban a Arrigo Boito minden korosztály számára és a világ különböző részein nagyon fontos és érdekes téma lett. Megjelenése óta a Arrigo Boito állandó vitákat vált ki, és számtalan ellentmondó véleményt váltott ki. Ez a jelenség általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét, és kutatásokat, vitákat és demonstrációkat adott ennek különböző aspektusairól. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Arrigo Boito hatását a mai társadalomra, elemezzük következményeit, és teljes áttekintést nyújtunk erről a témáról, amely senkit sem hagy közömbösen.
Arrigo Boito | |
![]() | |
Született | 1842. február 24.[1][2][3][4][5] Padova[6][7][8][9][10] |
Elhunyt | 1918. június 10. (76 évesen)[1][11][2][3][4] Milánó[12][7][10][13] |
Álneve |
|
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1918. június 10.)[13] |
Szülei | Silvestro Boito |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Olasz Királyság szenátora |
Iskolái | Milánói Konzervatórium |
Kitüntetései | Order of Saints Maurice and Lazarus |
Sírhelye | Cimitero Monumentale[14] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Arrigo Boito témájú médiaállományokat. | |
Arrigo Boito (Padova, 1842. február 24. – Milánó, 1918. június 10.) olasz librettista, zeneszerző, író és költő. Legismertebb műve a Mefistofele című opera.
A milánói konzervatóriumban tanult hegedűt, zongorát és zeneszerzést. 1868-ban mutatták be egyetlen befejezett operáját, a Mefistofelét. Az opera megbukott, állítólagos wagnerizmusa miatt összetűzések és párbajok alakultak ki, és a rendőrség két előadás után betiltotta előadását. A javított és húzott változat azonban nagy sikert aratott, ma is gyakran játsszák és rögzítik lemezre.
Ezen felül Boito nem sok zenét szerzett. Írt ugyan egy másik operát is, Ero e Leandro címmel, ezt azonban később megsemmisítette, a Nerone című dalművet pedig befejezetlenül hagyta. Eltekintve az utolsó felvonástól, amelyekből Boito csak néhány vázlatot készített, a Neronét Arturo Toscanini és Vincenzo Tommasini fejezte be, és 1924-ben mutatták be a Scalában.
Nemcsak saját műveihez, hanem más zeneszerzők operáihoz is írt szövegkönyvet. Ezek közül a leghíresebbek Giuseppe Verdi Falstaffja és Otellója, továbbá Amilcare Ponchielli La Giocondája (ez utóbbit Tobia Gorrio álnéven írta). Fordított is operaszövegkönyveket, például Weber A bűvös vadászának, valamint Wagner Rienzijének librettóját.
Boito 1889-től 1897-ig a parmai konzervatórium igazgatója volt.
A Cimitero Monumentalében van eltemetve.