Arletty

Mára a Arletty iránti érdeklődés jelentősen megnőtt, mivel egyre többen keresnek információt és tudást ebben a témában. A Arletty általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét, vitákat és vitákat generált különböző területeken. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Arletty-et, elemezve annak hatását, relevanciáját és következményeit a mai világban. A Arletty eredetétől napjaink fejlődéséig minden korosztály és különböző szakmai területek érdeklődésére számot tartó témává vált. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy többet megtudjon a Arletty-ről és annak mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatásáról.

Arletty
SzületettLéonie Marie Julie Bathiat
1898. május 15.
Courbevoie
Elhunyt1992. július 24. (94 évesen)
Párizs
ÁlneveArletty
Állampolgárságafrancia[1]
Nemzetiségefrancia
Foglalkozásaszínész, énekes és divatmodell
SírhelyeCimetière des Fauvelles (G)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Arletty témájú médiaállományokat.

Arletty (eredeti neve: Léonie Marie Julie Bathiat) (Courbevoie, 1898. május 15. – Párizs, 1992. július 24.) francia színésznő, énekesnő és divatmodell.

Életpályája

Előbb gyári munkás, gyorsírónő, majd divatmodell volt. 1920-tól szerepelt színpadon. Énekesnőként kezdte pályafutását zenés szórakozóhelyeken. 1930-tól szerepelt filmekben. A második világháború után börtönbüntetésre ítélték, mert szeretőjét, egy német tisztviselőt Franciaországban elkaptak. 1963-ban balesetet szenvedett, melynek következtében majdnem teljesen vak lett.

Komikának indult, majd a legkülönfélébb műfajokban, így drámában is játszott. Nemzetközi visszhangot kiváltó sikereit Marcel Carné filmrendező műveiben aratta mint érdekes egyéniségű, hódító szépségű asszonyok életteljes, sokszínű megelevenítője. Egyik legemlékezetesebb alakítása a Szerelmek városa (1944) romantikus színekkel megrajzolt titokzatos hősnője, Garrance. Körülötte robban a dráma a Mire megvirrad-ban (1939), míg a Párizs levegőjében (1954) 15 évvel később, hajdani partnere, Jean Gabin oldalán már a történet rezonőrje, az idős feleség. Ettől az időszaktól általában áttért az anyaszerepekre (Rendkívüli kiadás, 1962), illetve a korosabb nagyvilági dámák megszemélyesítője lett.

Emléktáblája Párizsban

Filmjei

(válogatás)

Jegyzetek

  1. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ https://actu.fr/societe/toussaint-ces-10-celebrites-enterrees-dans-des-cimetieres-des-hauts-de-seine_46066982.html

Források

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 52. old.

További információk