Ebben a cikkben a Antonio Pacinotti lenyűgöző világát fedezzük fel. A Antonio Pacinotti eredetétől a modern életre gyakorolt hatásáig döntő szerepet játszott a társadalom számos területén. Ez a téma nemcsak az akadémikusok és a szakértők kíváncsiságát keltette fel, hanem a nagyközönség körében is hatalmas érdeklődést váltott ki. A következő néhány oldalon elmélyülünk a Antonio Pacinotti történetében, fontosságában és jövőjében, abban a reményben, hogy mélyebb és tartalmasabb betekintést nyújtunk ebbe a mai rendkívül releváns témába.
Antonio Pacinotti | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1841. június 17. Pisa |
Elhunyt | 1912. március 24. (70 évesen) Pisa |
Ismeretes mint |
|
Iskolái | Pisai Egyetem |
Szakmai kitüntetések | |
Matteucci-érem (1880) | |
![]() | |
Antonio Pacinotti aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Pacinotti témájú médiaállományokat. |
Antonio Pacinotti (Pisa, 1841. június 17. – Pisa, 1912. március 24.) olasz fizikus.
Első matematikai ismereteit fizikaprofesszor édesapjától szerezte. 1856-tól a Pisai Egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1859-től tanársegéd. 1861-ben szerezte meg a fizikusdoktori diplomáját. 1864-től a Bolognai Technikai Intézetben fizikaprofesszor. 1873-ban Cagliariban, majd 1881-ben a Pisai Egyetem fizikaprofesszora.
Werner Siemenst megelőzve gyűrűs szerkezetű elektromos generátort szerkesztett. Föltalálta a dinamógép gyűrű alakú forgótekercsét és kollektorát. Felismerte, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni. Eredményeit 1865-ben publikálta az Il Nouvo Cimento című tanulmányában. A belga Zénobe Gramme hasonló berendezést talált fel. Találmányukat sokszor Pacinotti-Gramme dinamónak nevezik.