Antonio Gades

Ebben a cikkben elemezzük a Antonio Gades hatását a mai társadalomra. A Antonio Gades évek óta érdeklődés és vita téma, hatása a mindennapi élet különböző területein megfigyelhető. A történelem során a Antonio Gades döntő szerepet játszott a kulturális identitások kialakításában, a politikai döntéshozatalban és az interperszonális kapcsolatok alakulásában. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Antonio Gades különböző perspektíváit és relevanciáját a mai világban. Ez a cikk átfogó és tárgyilagos képet kíván nyújtani a Antonio Gades hatásáról, hogy kritikai és konstruktív gondolkodásra ösztönözze ezt a ma oly fontos kérdést.

Antonio Gades
SzületettAntonio Esteve Ródenas
1936. november 14.[1][2]
Elda
Elhunyt2004. július 20. (67 évesen)[3][4][5][6][7]
Madrid
Állampolgárságaspanyol
Házastársa
  • Marisol (1982–1986)
  • Marujita Díaz
Gyermekei
  • María Esteve
  • Celia Flores
  • Tamara Esteve
Foglalkozása
Kitüntetései
  • José Martí-rend
  • Gold Medal of Merit in the Fine Arts (1983)[8]
  • National Dance Award (1988)
  • Saint George's Cross (1999)[9][10]
Halál okarák
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Gades témájú médiaállományokat.

Antonio Gades (születési neve: Antonio Esteve Ródenas) (Elda, 1936. november 14. – Madrid, 2004. július 20.) spanyol táncművész, flamenco-táncos, koreográfus. Nem voltak sem andalúziai, sem cigány felmenői, mégis a legjobb és leghíresebb flamenco-táncosok közé tartozott. Kihozta a flamencót a kiskocsmákból, mulatóhelyekről, és színpadra állította.

Pályafutása

Apja építőipari munkás volt, a spanyol polgárháborúban a köztársaságiakkal harcolt. Antonio 11 éves korában kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Volt kifutófiú, fényképészsegéd, az ABC napilap újságkihordója. Akkoriban a fiatalok verkli zenére táncoltak az utcán. A szomszédasszonyuk beszélte rá édesanyját, hogy írassa be tánciskolába a jó hallású, jó mozgású és jóképű Antoniót. Néhány hónap múlva ebben a madridi tánciskolában fedezte fel őt Pilar López Júlvez táncművész és koreográfus, és a 15 éves fiút rögtön elvitte társulatába, és nevét Gadesre változtatta.

1962-ben már a társulat vezető táncosa és koreográfusa volt, de saját útját akarta járni. Olaszországban koreográfusként működött együtt Gian Carlo Menottival. 1963-ban visszatért hazájába, és Carmen Amayával táncolt a Los Tarantos zenés filmdrámában, amelyet Francisco Rovira Belete rendezett. Hat táncossal saját társulatot alapított, és nagy sikerű előadásokat tartott Barcelonában. Meghívást kaptak az Egyesült Államokba, az 1963–64-es New York-i Világkiállításra. A sikeres amerikai bemutatkozást tíz évig tartó turné követte. Felléptek több európai országban, Japánban és újra az Egyesült Államokban. 1972-ben[11] és 1974-ben[12] Budapesten vendégszerepeltek. Húsz éven át volt partnere Cristina Hoyos, aki azután saját társulatot hozott létre.

1975-ben tiltakozásból feloszlatta társulatát, mert a Franco-rezsim öt ember kivégzését hagyta jóvá. Alteába vonult vissza. 1977-ben Kubába települt át Alicia Alonso meghívására, aki a tánc továbbfolytatására biztatta, s akivel betanulta a Giselle balettet. Az előadás óriási sikert aratott New Yorkban, a Metropolitan Operában.

A Compañía Antonio Gades előadása Deauville-ben 2008 februárjában

1979-ben visszatért hazájába, részt vett a Ballet Nacional de España megalapításában, és az intézmény főigazgatóvá nevezték ki. Az előadásaik sikere ellenére a francoista kulturális miniszter leváltotta igazgatói posztjáról másfél év után, mert nem engedett beleszólni esztétikai elképzeléseibe.

Carlos Saura gyakran volt jelen a Nemzeti Balett próbáin. Elhatározta, hogy filmen rögzíti egy produkció születését, a táncosok bemelegítésétől, a tánclépések begyakorlásáig. 1981-ben Federico García Lorca Vérnász című drámáját vitte filmre díszletek és kosztümök nélkül a próbateremben. A koreográfiát még 1974-ben készítette Gades. Saura még két filmet forgatott Gadessel. 1983-ban a Carmen-t, Mérimée novellája és a Bizet operája alapján, a címszerepben Laura del Sol táncosnővel, és 1985-ben a Bűvös szerelmet (El amor brujo).

1994-ben újra saját társulatot alapított 36 táncossal, a Compañía Antonio Gadest. 2003-ban rákot diagnosztizáltak nála. Madridban hunyt el 2004-ben.

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ Andrew Bell: Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica . Encyclopædia Britannica Inc.
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ BOE-A-1983-17763
  9. ↑ http://dogc.gencat.cat/ca/pdogc_canals_interns/pdogc_resultats_fitxa/?action=fitxa&documentId=201435
  10. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Nagy Katalán Enciklopédia . Grup Enciclopèdia
  11. ↑ Antonio Gades. inaplo.hu. (Hozzáférés: 2019. március 4.)
  12. ↑ Antonio Gades táncegyüttese az Operaházban. bookline.hu. (Hozzáférés: 2019. március 4.)

Források

  • Antonio Gades (francia nyelven). spainisculture.com. . (Hozzáférés: 2019. március 3.)

További információk