Anton Gvajc

A modern világban a Anton Gvajc alapvető szerepet tölt be társadalmunkban! Akár a kultúrára, a művészetre, a politikára vagy a technológiára gyakorolt ​​hatása révén, a Anton Gvajc kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történelmében. Az ókortól a digitális korszakig a Anton Gvajc tanulmányozás, csodálat és vita tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Anton Gvajc hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira, elemezve múltbeli hatását, relevanciáját a jelenben és lehetséges következményeit a jövőben. Kezdjük a Anton Gvajc történelmi jelentésének vizsgálatával, majd elmélyülünk a mai fontosságában, és előrevetítjük lehetséges fejlődését az elkövetkező években. Készüljön fel, hogy felfedezze a lehetőségek végtelen univerzumát a Anton Gvajc körül!

Anton Gvajc
Született1865. augusztus 21.
Ljubljana
Elhunyt1935. augusztus 3. (69 évesen)
Brežice
Állampolgársága
  • jugoszláv
  • Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
  • Ciszlajtánia
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeMaribori temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Gvajc témájú médiaállományokat.

Anton Gvajc (Ljubljana, 1865. augusztus 21. – Brežice, 1935. augusztus 3.) szlovén festő.

Élete

1886-ban apja kérésére Bécsbe ment építéstechnikát tanulni, de már a következő évben beiratkozott a Művészeti Akadémiára, ahol August Eisenmengernél, Christian Griepenkerlnél, Siegmund L’Allemandnél tanult. 1891 után Josef Matthias Trenkwaldnál folytatta a tanulmányait.

1895-től rajztanárként dolgozott a goriziai női tanári szemináriumban. 1916-ban az első világháború eseményei során a Gvajc-házat a benne lévő festményekkel együtt az olasz csapatok megsemmisítették. Gvajcnak sikerült megszöknie, egy ideig a testvérével Bleiburgban élt. 1919-ben Triesztben tanári állást kapott, a következő évtől kezdve Mariborban telepedett le, ahol a férfitanári szemináriumban tanított, és az Ivan Grohar Művészklub vezetője volt.

Gvajc elsősorban tájfestészettel foglalkozott, mindig szigorú realizmussal. Szülőföldje, Szlovénia békés tájait, az egyszerű hétköznapi élet jeleneteit kedvelte.

Leghíresebb művei: Az elhagyott énekes, Sürgős ima, Jeruzsálem városának építése és védelme, Találkozás, Pásztorlány, Drága tyúkjaim, Az erdő, Cseresznye és füge, Tavasz, Erdőben, Pihenés és Holdfény.

1900-ban bemutatta műveit az első szlovén művészeti kiállításon, Goriziában Anton Dermote házában. 1912 júliusában a Jakopič pavilonban, 1924-ben a szlovén műalkotások kiállításán Hodoninban láthatták a festményeit, valamint Triesztben, Zágrábban, Belgrádban, Ljubljanában, Mariborban és Szófiában.

Képgaléria

  • Anton Gvajc festményei
  • Hegyi táj (1925 körül)
    Hegyi táj (1925 körül)
  • Malgajev emlékműve (1926)
    Malgajev emlékműve (1926)
  • Maribor 1861 körül (1928)
    Maribor 1861 körül (1928)[1]
  • Jeruzsálem városának építése és védelme
    Jeruzsálem városának építése és védelme
  • Drága tyúkjaim (1903)
    Drága tyúkjaim (1903)
  • Homár (1900)
    Homár (1900)[2]

Jegyzetek

  1. ↑ Ruš fogadalmi festménye utáni másolat.
  2. ↑ Anton Gvajc Slovene Early Modernism (angolul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Гвайц, Антон című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk