Ebben a cikkben a Amiga Zorro II témájában fogunk elmélyülni, amely egy olyan releváns szempont, amely a társadalom különböző területein érdeklődést váltott ki. A Amiga Zorro II olyan téma, amely vitákat és elmélkedéseket váltott ki különböző kontextusokban, mivel hatása és hatása mindennapi életünk minden területére kiterjed. Ezen a vonalon elemezzük a Amiga Zorro II-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől és történetétől a mai relevanciáig. Emellett feltárjuk annak lehetséges következményeit és következményeit, valamint az üggyel kapcsolatos különböző álláspontokat és véleményeket. Kétségtelen, hogy a Amiga Zorro II olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely megérdemli, hogy széles és kritikus szemszögből foglalkozzunk vele.
Zorro II | |
Feltalálás ideje | 1986 |
buszrendszer | Amiga bővítő busz |
Gyártók | Commodore International |
Csatlakozó | |
Alaplapon beépített |
A Zorro II az Amiga 2000 bővítőkártyák fogadására szolgáló általános célú 16-bites[1] buszrendszere.[2]
A Commodore 1985-ben kiadott első Amiga modellje, az Amiga 1000-es még nem rendelkezett szabványos bővítési lehetőséggel. Egyetlen csatlakozó biztosított hozzáférést a Motorola 68000 CPU belső buszához, valamint néhány egyéb rendszer-jelforráshoz. Röviddel a modell bemutatása után publikálták a bővítő csatlakozó hivatalos specifikációját. Ez a busz lett a ma ismert "Zorro busz".[2]
A "Zorro" név az Amiga 1000-es egyik prototípus alaplapjának az kódnevéből származik. A "Zorro" lap volt az eredeti "Lorraine" utáni prototípus, melyen az alaplapi bővítőkártya csatlakozási lehetőség specifikációit kidolgozták. Mivel mindenki ezen a néven hivatkozott rá és senki nem javasolt jobbat, ezért ez a név állandósult.[2]
Az Amiga 2000 megjelenésével a Zorro busz némileg megváltozott. Egyszerűbben kezelhető külön megszakítás áramköröket kapott, valamint a méret kialakítást a 100-tűs IBM PC/AT buszhoz (a későbbi ISA-busz) igazították költségcsökkentési megfontolásból, továbbá hogy az ISA buszt opcionális másodlagos bővítőbuszként használhassák.[2]
A kialakítás sokkal összetettebb volt, mint az akkori IBM XT/AT, illetve Apple II buszai. A Zorro-busz lehetővé tette bármelyik foglalatnak (slot), hogy uralja a buszt (bus mastering), támogatta a közvetlen memória hozzáférést (DMA), továbbá összekapcsolta a bővítőkártyákat a rendszerszoftverrel. Kiiktatták a címzést biztosító jumpereket és a kártya címét szoftver rendelte hozzá (Autoconfig protokoll). A kártyák könnyen azonosíthatók voltak szoftveresen és könnyen össze voltak kapcsolhatók a megfelelő meghajtóprogramokkal (driver), mindez ráadásul minimális felhasználói beavatkozás mellett. Ez a módosított specifikáció ismert Zorro II buszként.[2]
A Zorro II busz adatátviteli sebessége kb. 3,5 MB/s[3]
Cím | Méret [MB] | Leírás[1] |
---|---|---|
0x00 0000 | 2.0 | ChipRAM |
0x20 0000 | 8.0 | Zorro II memória címterülete |
0xA0 0000 | 1.5 | Zorro II I/O címterület |
0xB8 0000 | 3.0 | A2000 alaplapi regiszterterület |
0xE8 0000 | 0.5 | Zorro II I/O |
0xF0 0000 | 1.0 | Alaplapi ROM |