Ebben a cikkben a Alexander Ruttkay lenyűgöző világát tárjuk fel, kitérve annak különböző aspektusaira, a társadalomra gyakorolt hatására és a mai relevanciára. A Alexander Ruttkay eredetétől az évek során bekövetkezett fejlődéséig az érdeklődés és a kutatás tárgya volt különböző területeken. Ezzel a részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy teljes mértékben megértsük a Alexander Ruttkay jelentőségét és jelentését modern világunkban, valamint azt, hogy hogyan befolyásolta gondolkodásunkat és cselekvésünket. Készüljön fel egy felfedező és elmélkedő utazásra a Alexander Ruttkay-ről, és értse meg valódi jelentését mindennapi életünkben.
| Alexander Ruttkay | |
| Született | 1941. április 24.[1][2] Budapest[1][2] |
| Elhunyt | 2025. április 14. (83 évesen)[3] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Cross of Pribina class I (2007. január 1., Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke)[4] |
Alexander Ruttkay (Budapest, 1941. április 24. – 2025. április 14.) szlovák régész, történész, egyetemi előadó, a nyitrai Régészeti Intézet egykori vezetője. Elsősorban a szláv és középkori régészettel foglalkozik, főként fegyverekkel és fegyverzettel.
1945-ben családja átköltözött Csehszlovákiába. Pőstyénben végezte a gimnáziumot.
1963-ban végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1963-1965 között a bajmóci múzeumban dolgozott, majd a nyitrai Régészeti Intézetben helyezkedett el. 1979-1990 az intézet igazgatóhelyettese volt. 1989-1990-ben a Szlovák Régészeti Társaság elnöke volt. 1991-től a nyitrai Régészeti Intézet igazgatója volt.
1975-től a tudományok kandidátusa, 1988-tól a tudományok doktora. 1990-től Pozsonyban és Brünnben, 1996-tól Nyitrán is oktatott. 1990-1991-ben a tudományos tanács tagja. 1994-től docens. 1994-2000 között a Comenius Egyetem Bölcsészkarának Tudományos Tanácsának tagja, 1996-tól a nyitrai Konstantin Egyetem Tudományos Tanácsának tagja volt. 1999-től professzor. 2000-től a Konstantin Egyetem szlovák történelem tanszékének szakmai biztosítója.
1966-ban és 1967-ben Németországban, 1973-ban Bulgáriában, 1974-ben Magyarországon, 1976-ban Lengyelországban, 1981-ben Jugoszláviában, 1989-ben pedig Ausztriában volt tanulmányúton.
Ásatásokat végzett Ducón 1968-1975 között, Nyitrasárfőn 1974-1980 között, Simonyban 1985-1988 között, Zobordarázson pedig 1989-1993 között.
A Slovenská archeológia és a Študijné zvesti szerkesztőbizottságának tagja.
Tagja a SzTA Tanult Társaságának, a SzTA Tudományos Kollégiumának és a Szlovák Szlavisták Szervezőbizottságának. Külföldi tudományos társaságoknak is tagja, többek között az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, a Szláv és Középkori Régészet Nemzetközi Uniójának, az UNESCO régészeti bizottságának, a Német Régészeti Intézetnek, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteletbeli tagja, a Castrum Bene társaságnak.