A mai világban a Abbász el-Faszi olyan kérdés, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A Abbász el-Faszi már évek óta a kutatók, a vállalatok és a kormányok érdeklődési körébe tartozik, és kiterjedt vitákat vált ki a következményeiről és következményeiről. A Abbász el-Faszi fontossága számos területen megmutatkozott, a politikától a technológiáig, a kultúráig és a gazdaságig. Ebben a cikkben a Abbász el-Faszi különböző megközelítéseit és perspektíváit tárgyaljuk, hogy jobban megértsük annak mai és jövőbeli hatását.
Abbász el-Faszi عباس الفاسي | |
![]() | |
A Függetlenségi Párt főtitkára | |
Hivatali idő 1998 – 2012. szeptember 23. | |
A Marokkói Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2007. szeptember 19. – 2011. november 29. | |
Előd | Drisz Zsettu |
Utód | Abdelilah Benkirane |
Született | 1940. szeptember 18. Berkane, Marokkó |
Párt | Függetlenségi Párt |
Szülei | Abdelmajid El Fassi |
Gyermekei | Abdelmajid Fassi-Fihri |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Mohammed V University |
Vallás | szunnita iszlám |
Díjak |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Abbász el-Faszi عباس الفاسي témájú médiaállományokat. |
Abbász el-Faszi (عباس الفاسي) (Berkane, 1940. szeptember 18. –) marokkói politikus, Marokkó miniszterelnöke 2007. szeptember 19. és 2011. november 29. között. A Függetlenségi Párt tagja; a független Drisz Zsettut követte a kormányfői poszton.[1]
El-Faszi Berkane városában született 1940. september 18-án. 1977-től 1981-ig lakásügyi miniszter volt, 1981-től 1985-ig a kézművesség és szociális ügyek minisztere, 1985-től 1990-ig Marokkó nagykövete Tunéziában és az Arab Ligában, 1990-től 1994-ig nagykövet Franciaországban, 2000-től 2002-ig pedig munka-, professzionális képzés-, társadalmi fejlődés- és szolidaritásügyi miniszter. A Zsettu-kormány idején, 2002-től 2007-ig államtitkári pozíciót töltött be. 2002 to 2007.[2][3] VI. Mohamed király 2007. szeptember 19-én nevezte ki kormányfőnek, miután szeptember 7-én Faszi pártja, a Függetlenségi Párt megnyerte a 2007-es marokkói parlamenti választást.[1]
Kormányát október 15-én nevezte ki a király; a kormány 33 főből állt (el-Faszit nem számítva); ebből heten nők voltak. A kormányban öt párt kapott helyet: a Függetlenségi Párt mellett a liberális Mouvement Populaire (MP), a Populáris Erők Szocialista Uniója (USFP), a Függetlenek Nemzeti Szövetsége (RNI) és a Haladás és Szocializmus Pártja (PPS).[4]
Abbász el-Faszi volt a marokkói nagykövet Franciaországban, amikor megjelent Gilles Perrault Notre ami, le roi („Barátunk, a király”) című politikai pamfletje a Marokkóban elkövetett emberi jogi visszaélésekről. A könyv megjelenése a marokkói–francia kapcsolatok megromlását okozta.[5]