Zsámánd

Ma a Zsámánd-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette, és a Zsámánd a történelemtől a jelenig sokféle szempontot ölel fel. Ebben a cikkben a Zsámánd-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Beleásunk a gyökereibe, elemezzük időbeli alakulását, és megvizsgáljuk a mai jelentőségét. A Zsámánd olyan téma, amely kétségtelenül nagy érdeklődést és vitát vált ki, ezért reméljük, hogy világos és teljes képet adunk róla.

Zsámánd (Reinersdorf)
Zsámánd történelmére jellemző építmény
Zsámánd történelmére jellemző építmény
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
RangSzentkút része
JárásSzentkút
Alapítás éve1452
PolgármesterGerhard Schrantz
Irányítószám7522
Forgalmi rendszámGS
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 00′ 37″, k. h. 16° 23′ 20″47.010334°N 16.388966°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 37″, k. h. 16° 23′ 20″47.010334°N 16.388966°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsámánd témájú médiaállományokat.

Zsámánd (németül: Reinersdorf, horvátul: Žamar/Samand) Szentkút településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Németújvári járásban. Horvátzsámánd (Kroatisch Reinersdorf) és Németzsámánd (Deutsch Reinersdorf) egyesülése.

Fekvése

Németújvártól 11 km-re délkeletre a Strém jobb partján fekszik.

Története

A települést 1452-ben "Salman" néven említik először. Ugyanebben az alakban említik az oklevelek 1482-ben, 1494-ben és 1496-ban is. 1631-ig "Zaalmar, Sarmar, Samar" alakban fordul elő a korabeli forrásokban.[1] 1532-ben felégette a török. 1548-ban 11, 1576-ban 14, 1588-ban 21, 1599-ben 23, 1634-ben 24 portát számláltak a településen. 1662-ben a Batthyányak birtokfelosztása után Horvát- és Németzsámándra oszlott. A két községrészt csak 1860-ban egyesítették újra. 1698-ban Szentkút plébániájáhaz tartozott. Az 1750-es Batthyány-urbárium szerint Németzsámádon a Stoisits, Grohotolszky, Bier, Deutsch, Marx és Pfeiffer családoknak voltak házaik. A horvátajkú településen az egyházi feljegyzések szerint a Domasics, Obradovicz, Sovjaz, Frencz, Kovacs, Knazar és Joka családok éltek. 1787-ben 33 háza volt 219 lakossal. 1828-ban 45 háza és 319 lakosa volt. A falu első ismert tanítója az 1847-ben említett Johann Fabiankovits volt. 1857-ben 79 házban 416 lakos élt a településen.

Vályi András szerint "Horvát Zsamánd, Német Zsamánd. 2 falu Vas Várm. földes Uraik több Urak, lakosaik katolikusok, ’s másfélék is, fekszenek Sz. Kútnak szomszédságában, mellynek filiaji; határbéli földgyeik meglehetősek.."[2]

Fényes Elek szerint "Horvát-Zsamánd, Crobotisch Reimersdorf, horvát f. Vas vgyében, a németujvári uradalomban, 172 kath. lak. Német-Zsamánd, német falu Vas vmegyében, szinte a németujvári uradalomban, 184 kath. lak.."[3]

Vas vármegye monográfiája szerint "Zsámánd házainak száma 101, lélekszám 596. Lakosai horvátok és németek, vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Strém, távírója Német-Ujvár. Birtokosai herczeg Batthány Fülöp és gróf Batthyány Zsigmond. A németujvári uradalomhoz tartozott."[4]

1910-ben 528, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Körmendi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték és Burgenland tartomány része lett. 1825-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. Lakosságának többsége még 1929-ben is horvát volt. 1966-ban bezárták az iskolát. 1971-ben Zsámándot közigazgatásilag Szentkúthoz csatolták. 1980-ban népdalkör alakult a településen. 2001-ben 206 lakosa volt.

Nevezetességei

  • Urunk Mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
  • Az egykori katolikus népiskola épülete.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Vas vármegye