Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zöld-foki veréb témáját, hogy elemezzük hatását és relevanciáját a mai társadalomban. A Zöld-foki veréb számos területen érdeklődés és vita tárgya volt, legyen az akadémiai, társadalmi, kulturális vagy politikai szféra. Hatása jelentős volt abban, ahogyan az emberek egyes problémákat észlelnek és közelítenek, valamint a környezetükben való működésük módjában. Ebben a szövegben a Zöld-foki veréb-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől és fejlődésétől a jövőre vonatkozó lehetséges következményekig. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és átfogó képet adjon a Zöld-foki veréb-ről, hogy elősegítse a téma mélyebb és átgondoltabb megértését.
Zöld-foki veréb | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Passer iagoensis (Gould, 1837) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Zöld-foki veréb témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki veréb témájú médiaállományokat és Zöld-foki veréb témájú kategóriát. |
A zöld-foki veréb (Passer iagoensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj.[1][2]
A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1837-ben, a Pyrgita nembe Pyrgita Iagoensis néven.[3]
Az Afrika partjainál elhelyezkedő Zöld-foki Köztársaság szigetországában honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi füves puszták, szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Testhossza 12–13 centiméter.[5]
![]() |
![]() |
Elsősorban kis méretű növények magjaival táplálkozik, beleértve a füveket és a megművelt gabonaféléket, valamint háztartási hulladékok között is keresgél.
Az elterjedési területe nem nagy, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]