Xenon-trioxid
Ebben a cikkben a Xenon-trioxid izgalmas világát fogjuk felfedezni. A kezdetektől a mai hatásig a Xenon-trioxid folyamatos érdeklődést váltott ki, és számos területen vitatéma lett. Ezeken az oldalakon a Xenon-trioxid-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, a modern társadalomban betöltött fontosságától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Xenon-trioxid hogyan fejlődött az idők során, és hogyan változtatja meg a mai trendeket. Készüljön fel arra, hogy izgalmas utazásra induljon a Xenon-trioxid csínján-bínján keresztül, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
| xenon-trioxid | |
 Szerkezeti képlet, a magányos párt mutatva | |
 Kalottamodell | |
| IUPAC-név | xenon-trioxid xenon(VI)-oxid |
| Más nevek | xenonsavanhidrid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 13776-58-4 |
| ChemSpider | 21106493 |
| SMILES | O=(=O)=O |
| InChI | 1/O3Xe/c1-4(2)3 |
| InChIKey | ZWAWYSBJNBVQHP-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | IM8XMX5O5Q |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | XeO3 |
| Moláris tömeg | 179,288 g/mol |
| Megjelenés | színtelen, kristályos szilárd anyag |
| Sűrűség | 4,55 g/cm³, szilárd |
| Olvadáspont | 25 °C hevesen bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | Oldódik (reagál vele) |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | trigonális piramis(C3v) |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
402 kJ·mol−1[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincs |
| NFPA 704 |  0
4
4
OX
|
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Xenon-tetroxid Xenonsav |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A xenon-trioxid instabil vegyület, képlete XeO3, benne a xenon oxidációs száma +6. Nagyon erős oxidálószer, vízzel reagálva xenon és oxigén keletkezik belőle, ezt a folyamatot a napfény felgyorsítja. Szerves anyagokkal történő érintkezése fokozottan robbanásveszélyes. Robbanása során oxigén- és xenongáz keletkezik belőle.
Kémiai tulajdonságai
A xenon-trioxid erős oxidálószer, oxidálja a legtöbb anyagot, melyet oxidálni lehet. Az oxidáció sebessége azonban kicsi, ami miatt kevésbé hasznos.[2]
25 °C felett nagyon robbanékony:
2 XeO3 → 2 Xe + 3 O2
Vízben történő oldódása során xenonsav képződik belőle, mely a vizet savassá teszi:
XeO3 (aq) + H2O → H2XeO4 ⇌ H+ + HXeO4−
Ez az oldat szobahőmérsékleten stabil, a xenon-trioxiddal ellentétben nem robbanásveszélyes. A karbonsavakat kvantitatíven szén-dioxiddá és vízzé oxidálja.[3]
Lúgos oldatokban oldódva xenát HXeO-4 anion keletkezik belőle.[4] A xenát sók instabilak, belőlük diszproporcionálódás révén perxenátok (melyekben a xenon oxidációs száma +8), xenon- és oxigéngáz keletkeznek.[5] XeO4−6 és XeO2−4 anionokat tartalmazó szilárd perxenátokat még nem izolálták, de az XeO3 a szervetlen fluoridokkal – pl. KF, RbF, és CsF – reagál, ezekkel MXeO3F összegképletű szilárd sókat képez.[6]
Fizikai tulajdonságai
A xenon-tetrafluorid hidrolízisével kapott oldat bepárolásával állítható elő.[7] Az így kapott színtelen kristályok száraz levegőn stabilak, de párás levegővel könnyen vizet vesz fel és tömény oldat keletkezik. Kristályszerkezete rombos, a = 6,163; b = 8,115; c = 5,234 Å és elemi celláját 4 molekula alkotja. Sűrűsége 4,55 g/cm³.[8]
 |
 |
 |
pálcikamodellje |
Veszélyek
A xenon-trioxidot nagyon óvatosan kell kezelni. Szobahőmérsékleten külső hatás nélkül is felrobbanhat. Száraz kristályai cellulózzal érintkezve robbanásszerű hevességgel reagálnak.[8][9]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Xenon trioxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company, A23. o. (2009). ISBN 0-618-94690-X
- ↑ Chemistry of the Elements. Oxford: Butterworth-Heinemann (1997)
- ↑ (1966. July) „Titrimetric determination of some organic acids by xenon trioxide oxidation”. Talanta 13 (7), 945–949. o. DOI:10.1016/0039-9140(66)80192-3. PMID 18959958.
- ↑ (1970. March) „Vibrational spectra and structures of xenate(VI) and perxenate(VIII) ions in aqueous solution”. Inorganic Chemistry 9 (3), 619–621. o. DOI:10.1021/ic50085a037.
- ↑ W. Henderson. Main group chemistry. Great Britain: Royal Society of Chemistry, 152–153. o. (2000). ISBN 0-85404-617-8
- ↑ Inorganic chemistry. Academic Press, 399. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5
- ↑ szerk.: A. G. Sykes: Recent Advances in Noble-gas Chemistry, Advances in Inorganic Chemistry, Volume 46. Academic Press, 65. o. (1998). ISBN 0-12-023646-X
- ↑ a b (1963) „{{{title}}}”. Journal of the American Chemical Society 85 (6), 817. o. DOI:10.1021/ja00889a037.
- ↑ (1963) „Xenon Hydroxide: an Experimental Hazard”. Science 139 (3554), 506. o. DOI:10.1126/science.139.3554.506. PMID 17843880.