Vörösszárnyú keszeg

Ebben a cikkben elmélyülünk a Vörösszárnyú keszeg lenyűgöző világában, feltárva eredetét, a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásait és a történelem során betöltött jelentőségét. A kezdetektől napjainkig a Vörösszárnyú keszeg jelentős hatást gyakorolt ​​az élet különböző területeire, a kultúrától a technológiáig. Elemezzük a fejlődését az idők során, valamint azokat a kihívásokat és vitákat, amelyekkel pályafutása során szembesült. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Vörösszárnyú keszeg különböző nézőpontjaival foglalkozunk, átfogó képet adva annak fontosságáról a kortárs világban. Ez a cikk teljes és gazdagító pillantást kíván nyújtani a Vörösszárnyú keszeg-re, azzal a céllal, hogy elmélyítse annak megértését és a jelenre és a jövőre gyakorolt ​​hatásait.

Vörösszárnyú keszeg
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Scardinius
Bonaparte, 1837
Faj: S. erythrophthalmus
Tudományos név
Scardinius erythrophthalmus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus caeruleus (Yarrell, 1837)
  • Cyprinus compressus Hollberg, 1822
  • Cyprinus erythrophthalmus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus erythrops Pallas, 1814
  • Cyprinus fuscus Vallot, 1837
  • Cyprinus scardula Nardo, 1827
  • Leuciscus apollonitis Richardson, 1857
  • Leuciscus caeruleus Yarrell, 1837
  • Leuciscus erythrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Leuciscus scardafa (non Bonaparte, 1837)
  • Rutilus erythrophthalmus scardata (non Bonaparte, 1837)
  • Scardinius crocophthalmus Walecki, 1863
  • Scardinius dergle (non Heckel & Kner, 1858)
  • Scardinius erithrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius eruthrophthalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius erythrophtalmus (Linnaeus, 1758)
  • Scardinius erythrophthalmus achrus Stephanidis, 1950
  • Scardinius erythrophthalmus racovitzai Müller, 1958
  • Scardinius erythrophthalmus rutiloides Vladykov, 1931
  • Scardinius erythrophthalmus var. dojranensis Karan, 1924
  • Scardinius hesperidicus (non Bonaparte, 1845)
  • Scardinius macrophthalmus Heckel & Kner, 1858
  • Scardinius platizza Heckel, 1845
  • Scardinius plotizza (non Heckel & Kner, 1858)
  • Scardinius scardafa (non Bonaparte, 1837)
  • Scardinius scardafa ohridana Vladykov & Petit, 1930
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösszárnyú keszeg témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösszárnyú keszeg témájú médiaállományokat és Vörösszárnyú keszeg témájú kategóriát.

A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyes vidékeken pirosszeműnek nevezik.

Előfordulása

Európa és Anatólia vizeiben őshonos. Minden nagyobb folyó- és állóvízben előfordul, patakokban ritkább. Főleg vízinövényekkel (hínárral) benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli. Magyarországon az álló- és lassú folyású vizekben, csatornákban, holtágakban csapatosan él. Mocsarakban is él.

Megjelenése

Teste zömök, kissé magas, oldalról lelapított, nagy és vastag kerekded pikkelyek borítják. Lassan növekedő, kis súlyt elérő hal. Az első évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14–18 cm nagyságú, de jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 30 cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói – kivéve a fiatal példányokét – élénkpirosak.

Életmódja

Mindenevő faj. Különféle vízinövényeket, azok törmelékeit, magvakat, férgeket, rovarlárvákat, alsórendű rákokat fogyaszt. Társas életet él.

Szaporodása

Áprilisban, májusban 15–18 fokos hőmérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A nőstény 100 000–150 000, 1,5 mm átmérőjű ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan melegedő tavaszokon kereszteződhet közeli rokonával, a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra nőnek a két szülői fajnál.

Gazdasági jelentősége

Tömeges előfordulása miatt kevésbé értékes halnak számít. Ragadozó halak takarmányhalaként jelentős, de egyre inkább érdeklődnek iránta a horgászok is. Íze a víz minőségétől függően változik, de tiszta vizekből származó egyedei ízletesek.

Horgászati jelentősége

Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. Úszós készséggel, csontkukaccal, paprikás kenyérrel, kukoricával, apró gilisztával, műléggyel fogják.

Források