Voluta
Mai cikkünkben a Voluta lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ezt a témát évek óta kutatják és foglalkoztatják, és ez nem is csoda. A Voluta tudósok, kutatók, amatőrök és kíváncsiak figyelmét egyaránt felkeltette. A történelem során a Voluta döntő szerepet játszott a mindennapi élet, a kultúra, a technológia és általában a társadalom különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Voluta különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt hatásáig. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek az olvasásnak a végén szélesebb és gazdagabb megértése lesz a Voluta-ről. Készüljön fel a felfedezés és a tanulás útjára!
A voluta latin eredetű építészeti kifejezés, amely bizonyos görbe vonalú épületelemeket jelöl.
Az oszlopokon a voluta spirál alakban haladó görbe vonal, amellyel azokat a tagokat formálják, melyeket teherhordásra alkalmaznak és melyiknek külső formáiban a nyomást és az elasztikus ellenállást akarják kifejezni. Ilyen voluta díszíti a jón oszlopfő fő tagját; ebből fejlődött ki a korinthoszi oszlopfő 4 sarokvolutája. Ilyen a korinthoszi oszlopfő párkányában a szarufő, ilyenek a görög és reneszánsz ablak-, ajtó-, szemöldökpárkány gyámkövei. A voluta hajlatának közepén lévő domború, lencse alakú kiugrás a voluta szeme.
Mint homlokzatdísz, a voluta főleg a barokk templomokra jellemző elem, amely a fő- és mellékhajók magasságkülönbségét hidalja át.[1] Először a reneszánsz építészetben tűnt fel, a firenzei Santa Maria Novella templom homlokzatán.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Tóth Péter: Művészettörténet 7. Az újkor művészete ISBN 978-963-697-4213 (lásd: A barokk művészete, Il Gesu)
|
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |