A mai világban a Volhov (folyó) nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a munkahelyi relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Volhov (folyó)-nek sikerült az emberek széles körének figyelmét felkelteni. A terület szakértőitől a nagyközönségig a Volhov (folyó) állandó vita és vita tárgyaként pozícionálta magát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Volhov (folyó)-hez kapcsolódó különböző szempontokat és szempontokat, hogy teljes és részletes elemzést adhassunk a Volhov (folyó)-hez kapcsolódó mai fontosságáról.
Volhov | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Országok | Oroszország |
Települések | Velikij Novgorod |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 224 km |
Forrásszint | 18 m |
Vízhozam | 593 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 80 200 km² |
Forrás | Ilmeny-tó |
![]() | |
Torkolat | Ladoga-tó |
![]() | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Volhov vízgyűjtője | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Volhov témájú médiaállományokat. | |
A Volhov (orosz Во́лхов) folyó Oroszország északnyugati részében, a Novgorodi járásban és a Csudovói járásban a Novgorodi területen, illetve a Kirisi és a Volhovi járásban a Leningrádi területen.
Összeköti az Ilmeny-tót és a Ladoga-tót, a Néva folyó medencéjében. Hossza 224 kilométer, vízgyűjtőjének területe 80 200 négyzetkilométer.
A Volhov mentén fekszik Velikij Novgorod, Kirisi, Volhov és Novaja Ladoga város, valamint a történelmi múltú Sztaraja Ladoga falu.
A név eredetére több magyarázat is van, de egyik sem általánosan elfogadott. Kapcsolatba hozták a mágus jelentésű finn velho szóval és a pogány papot jelentő orosz volhv szóval. Max Vasmer mindkét etimológiát kétségbe vonta orosz etimológiai szótárában.[1][2]
A Volhov az Ilmeny-tóból folyik észak felé Európa legnagyobb édesvizű tavába, a Ladogába. A Ladogába ömlő második legnagyobb folyó. Vízhozama erősen ingadozó, az Ilmeny-tó vízállásától függően. Különleges körülmények közt a felső szakaszon folyásiránya néha megváltozik. Novemberben a Volhov befagy és a jege április elején törik fel.
Vízszintjét a volhovi vízerőmű gátja szabályozza. Ez volt az első vízerőmű, amelyet a szovjet korszakban építettek. 1926. december 19-én adták át a GOELRO-terv keretében, 25 kilométerre a folyó torkolatától. A gát az áramtermelésen kívül arra is szolgált, hogy hajózhatóvá tegye a folyó alsó szakaszát, amelyet korábban zúgók törtek meg.
A felső szakasz összeköttetésben áll a Mszta-folyóval, az Ilmeny-tót elkerülő Sziverszov-csatornán keresztül. Az alsó szakaszt az Új Ladoga-csatorna összeköti a Néva, a Szjasz és a Szvir folyókkal.
A Volhov fő mellékfolyói jobbról a Visera, az Oszkuja, a Pcsozsva és a Csornaja, balról a Kereszty, a Tyigoda, a Vloja és az Olomna.
A Volhov folyó teljes hosszában hajózható. Utasforgalom nincs rajta.
Alkalmas nagyméretű, vasúton vagy közúton nem szállítható tárgyak szállítására. 2015-ben a Volhovon szállítottak át uszályon egy VVER-1200 reaktortartályt, az Atommas volgodonszki üzeméből. A reaktort Velikij Novgorodig szállították, ahol a városon keresztül a vasútállomásra vitték, ahonnan egy speciális vasúti jármű (egy Schnabel-kocsi) szállította Belaruszba.[3]