Vodhinai halomsír

A mai világban a Vodhinai halomsír nagyon fontos témává vált és sok embert érdekel. Legyen szó koncepcióról, kiemelkedő személyiségről, történelmi eseményről vagy aktuális témáról, a Vodhinai halomsír-nek sikerült felhívnia magára a figyelmet és vitát kelteni a társadalom számos területén. Hatása különböző területeken volt jelen, a politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és a szórakoztatásig. Mivel a Vodhinai halomsír továbbra is előkelő helyet foglal el a globális napirenden, kulcsfontosságú, hogy mélyebbre vessünk kontextusában, következményeiben és relevanciájában a mai világban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Vodhinai halomsír jelenségét és annak különféle következményeit, átfogó és objektív képet adva erről a ma nagyon fontos témáról.

A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Vodhinë, illetve Vodhina.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Vodhinai halomsír
Ország Albánia
TelepülésVodhina (Dropull i Sipërm, Dropull község, Gjirokastra megye)
Elhelyezkedése
Vodhinai halomsír (Albánia)
Vodhinai halomsír
Vodhinai halomsír
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 39° 53′ 31″, k. h. 20° 19′ 20″39.891900°N 20.322200°EKoordináták: é. sz. 39° 53′ 31″, k. h. 20° 19′ 20″39.891900°N 20.322200°E
Térkép

A vodhinai halomsír (albán tuma e Vodhinës) régészeti helyszín Albánia délnyugati részén, Gjirokastrától délkeleti irányban, légvonalban 25, közúton 30 kilométerre, a Drino jobb partján. A bronzkor középső szakaszától a vaskorig használt halomsír leletanyaga – a közeli bodrishtai és kakavijai halmokéval (gyűjtőnevükön dropulli halomsírok) együtt – a 20. század második felében az albán régészet számára fontos hivatkozási pontul szolgált a korabeli népesség protoillírként való azonosításához.

Régészeti leírása

Az 1948 és 1956 közötti időszakban Frano Prendi tárta fel a vodhinai halomsírt.[1] Az ásatások eredményei alapján keletkezését a középső bronzkorra, hozzávetőlegesen az i. e. 19–17. századra tették,[2] és megállapították, hogy a környék népe a vaskor korai szakaszáig, az i. e. 11–10. századig folyamatosan használta temetkezési helyként.[3] A középső bronzkori keltezést támasztja alá a sírokból előkerült középhelladikus agyagedény- és bronzfegyverlelet tipológiája (krétai tőrök és dárdahegyek, mükénéi kardok).[4] A vodhinai és a közelben található, késő bronzkori–kora vaskori bodrishtai és kakavijai halomsírok – összefoglaló megnevezésükön dropulli halomsírok[5] – későbbi rétegeinek festetlen szürkekerámia-anyaga a bajkaji és vajzai népesség kultúrájával mutat egyezést.[6] Egyes tipológiai párhuzamok a jóval északabbra fekvő területek régészeti helyszíneiről, például Pazhokból, Gajtanból és Rosujából is ismertek. Miután a vaskorban ezeket az északi vidékeket bizonyítottan illír népesség lakta, a 20. század második felének albán régészei a dropulli és az észak-albániai leletek közötti egyezéseket úgy értelmezték, hogy egy sajátosan protoillír műveltségű népesség már az időszámításunk előtti második millenniumban megvetette a lábát ezeken a déli területeken, amelyek a később Epiruszként ismert vidék részei voltak, lakóit pedig a görögökhöz enokulturálisan közelebb álló epirótákként ismerte az ókori világ.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ Bodinaku 1982 :70.; Ceka 2013 :19.
  2. ↑ Korkuti 2013 :162., 202., 530.
  3. ↑ Korkuti 2013 :531–532.
  4. ↑ Bodinaku 1982 :71.; Ceka 2013 :49. Vö. Korkuti 2013 :162., 202.
  5. ↑ Ceka 2013 :19. A halomsírok feltételezett protoillír jellegét kihangsúlyozva dropulli illír nekropoliszok.
  6. ↑ Korkuti 2013 :136. A kakavijai halomsír keltezéséhez vö. Korkuti 2013 :531–532.
  7. ↑ Korkuti 2013 :89–90., 101.

Források

  • ↑ Bodinaku 1982: Namik Bodinaku: Varreza tumulare e Pazhokut: Gërmime të vitit 1973. Iliria, XII. évf. 1. sz. (1982) 49–101. o.
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517