Vivőhullám
Ebben a cikkben a Vivőhullám témájában fogunk elmélyülni, amely jelentős hatással van a társadalom különböző területeire. A Vivőhullám olyan téma, amely az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki, hiszen jelentősége nem korlátozódik egy-egy területre, hanem politikára, gazdaságra, kultúrára, tudományra és technológiára is kihat. Mélyreható elemzésen keresztül feltárjuk a Vivőhullám különböző oldalait, és azt, hogy hogyan formálta azt a világot, amelyben élünk. A mindennapi életre gyakorolt hatásától a történelmi eseményekre gyakorolt hatásáig a Vivőhullám olyan téma, amelyet érdemes alaposan tanulmányozni, hogy megértsük valódi hatókörét.
A telekommunikációban a vivőhullám, más néven vivőjel vagy vivőfrekvencia (en.: carrier), egy szinuszos váltófeszültség, amelynek az információt hordozó jelfeszültség pillanatnyi értéke valamely tulajdonságát megváltoztatja.[1]
A vivőhullám frekvenciájának, vagyis a vivőfrekvenciának fontos szerepe van a sávtervekben, csatornakiosztások meghatározásában, csatornafrekvenciának általában a modulálatlan vivőjel frekvenciáját adják meg.
Vivőjelet oszcillátorral lehet előállítani.
A vivőjel jelfeszültég által történő megváltoztatását modulációnak, a modulációt végző áramkört pedig modulátornak nevezzük.
Ha a moduláció a vívőjel csúcsfeszültségének változását okozza, akkor amplitúdómodulációról beszélunk, ha pedig a vivőjel frekvenciájában okoz változást, akkor frekvenciamodulációról, szögmodulációról beszélünk.
Fázismodulációnál a szinuszos vivőhullám fázisa változik a moduláló jel pillanatértékével arányosan, a referencia-fázishelyzethez képest.[2]
Az átvitt információ jelfeszültségének visszanyerését a modulált vivőjelről demodulációnak, a demodulációt végző áramkört pedig demodulátornak nevezzük.
A vivőhullámnak a frekvenciája általában sokkal nagyobb, mint a jelé, amelyet rajta akarnak szállítani.
A vivőhullám célja, hogy információt szállítson egy közegen keresztül. A közeg általában elektromágneses hullám, de jellel modulált vivőt gyakran használnak vezetékes kommunikációban is, hogy a közös vezetéken több információt hordozó csatorna kialakítása is lehetővé váljon.[1]
Információatvitel megvalósítható a vívőjel ki-be kapcsolgatásával. Ez történik távíróbillentyűzéskor, amikor a morzejelek ritmusában kapcsolgatjuk a vivőjelet előállító oszcillátort.
A vivőjel szaggatásával digitális információ is átvihető, de a gyakorlatban ezt nem használják, mivel gazdaságtalan, az átvitt információhoz képest túl nagy a sávszélessége.
A vivőjel jellemzői
A vívőjel időben szinuszosan változó váltófeszültség. A jelalakja pontosan szinuszos, ha ettől a legkisebb mértékben is eltérne, akkor káros felharmonikusok keletkeznének, ami rontaná az átvitel minőségét, valamint csatornán kívüli rádiózavarokat okozna.
A modulálatlan vívőjel frekvenciája időben nem változhat. Ebből következik, hogy vivőjel előállítására minél nagyobb stabilitású oszcillátorokat kell alkalmazni.
A modulálatlan vivőjel amplitudója időben nem változhat. A vivőhullámot előállító oszcillátort stabilizált feszültséggel kell táplálni, valamint gondoskodni kell megfelelő árnyékolásáról.
A vívőjel pillanatnyi frekvenciája vagy amplitudója csak a moduláló jel függvényében változhat, attól függően, milyen modulációs eljárást használunk.
Kapcsolódó szócikkek
- Moduláció (fizika)
- Oszcillátor
- Kristályoszcillátor
- Moduláció
- Demoduláció
- Amplitúdómoduláció
- Frekvenciamoduláció
- Fázismoduláció
- Csatorna
Jegyzetek
- ↑ a b Nozdroviczky László. TV minilexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1974). ISBN 963-10-0426-0
- ↑ Fázismoduláció. (Hozzáférés: 2023. december 7.)