A mai világban a Umami olyan téma, amely nagyon fontos és sok embert érdekel. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár mai jelentősége, a Umami olyan témává vált, amely senkit sem hagy közömbösen. A Umami eredetétől a mai hatásig a különböző tudományterületek szakértőinek mélyreható elemzésének tárgya volt, akik igyekeznek jobban megérteni a természetét és a különböző területekre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Umami legrelevánsabb aspektusait és a mai világban betöltött jelentőségét vizsgáljuk meg.
Az umami (japán: 旨味 vagy うまみ, „finom íz”; kínaiul: 鮮味, hszianvej ( )) az alapvető édes, savanyú, sós és keserű íz mellett az úgynevezett „ötödik íz”. Megtalálható például a paradicsomban, a sajtfélékben, a halfélékben, a spenótban és a japán konyhában használt konbu (コンブ) nevű barnamoszatban (Laminaria japonica). A nátrium-glutamátot (E621) először 1908-ban Ikeda Kikunae izolálta,[1] ez az adalékanyag is képes az umami kiváltására. Gyakorta használják ízfokozóként.
A keleti konyhákban az umami alapvető fontosságú, nyugaton leginkább „erőteljesen kellemes ízként”, „kínai ízként” vagy „húsízként” jellemzik. Az umami észlelésére képes ízlelő receptorok a nyelv egész felületén megtalálhatóak.