Tyetyusi
A mai világban a Tyetyusi alapvető szerepet töltött be az életünkben. Megjelenése óta jelentős hatással van társadalmunk különböző aspektusaira, megváltoztatva kommunikációnk, munkánk, kapcsolataink és még önmagunk szórakoztatását is. A Tyetyusi vita, vita és csodálat tárgya volt, és ellentmondó véleményeket generált, amelyek tükrözik fontosságát és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Tyetyusi-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezve annak hatását és relevanciáját a mai világban.
| Tyetyusi (Тетюши) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 422370 | ||
| Körzethívószám | 84373 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 535 fő (2021)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 54° 56′, k. h. 48° 50′54.933333°N 48.833333°EKoordináták: é. sz. 54° 56′, k. h. 48° 50′54.933333°N 48.833333°E | |||
| Tyetyusi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyetyusi témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Tyetyusi (oroszul: Тетюши, tatár nyelven Тәтеш) város Oroszországban, Tatárföldön, a Tyetyusi járás székhelye.
Népessége: 11 596 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
Tatárföld délnyugati részén, Kazanytól 140 km-re délre, a Volgán kialakított Kujbisevi-víztározó nyugati partján helyezkedik el. 35 km-re nyugatra van a legközelebbi vasútállomás, Bua, mellyel a helységet országút köti össze. Folyami kikötő.
A víztározó túlsó partján terül el Bulgar, a középkori Volgai Bolgárország fővárosának romjain kialakított szabadtéri múzeum.
Története
A mai város északkeleti szélén, a folyó fölé magasodó dombon a 2000-es évek elején jelentős régészeti lelőhelyet tártak fel, melyben többek között az ananyinói és az imenykovói régészeti kultúra emlékanyagát találták meg. A későbbi időkből a volgai bolgárok jelentősebb településének maradványai kerültek elő.
Az orosz település a Volga magas partjára épített megerősített őrhelyként keletkezett 1555–1557 között vagy 1574–1578 között. A 17. század közepén az orosz védővonal keletebbre tolódott, ezért a település elvesztette védelmi jelentőségét. 1781-ben város és egy ujezd székhelye lett. A város és lakossága nagyrészt a folyóból élt, halászattal, hal- és gabonafélék kereskedelmével, a hajók és a kikötő kiszolgálásával foglalkozott. A város 1930-ban lett járási székhely.
Kultúra
Helytörténeti múzeumát 1920-ban alapították, 2005-ben költöztették új helyére, egy 19. századi kereskedő lakóházából átalakított épületbe. Másik, 2018-ban nyílt kisebb kultúrtörténeti múzeuma a volgai halászat emlékeit mutatja be.[3]
Jegyzetek
- ↑ https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/tab-5_VPN-2020.xlsx (orosz nyelven)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. .
- ↑ Музей истории рыболовства Archiválva 2021. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (tetushi.tatarstan.ru)
Források
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Тетюши. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. Hozzáférés: 2020. augusztus 16.
- О поселении Archiválva 2020. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (tetushi.tatarstan.ru, hozzáférés: 2020-08-21)
