A mai világban a Trópusi sziklanövényzet olyan téma, amely a társadalom széles rétegei számára nagyon fontos és érdekes. Legyen szó aktuális témáról, prominens személyiségről, történelmi eseményről vagy bármely más fontos területről, a Trópusi sziklanövényzet minden korosztálytól és háttérrel rendelkező ember figyelmét felkeltette. Ez a figyelem részben annak köszönhető, hogy a Trópusi sziklanövényzet fontos szerepet tölt be az emberek mindennapi életében, valamint a különböző területekre gyakorolt hatásának, mint például a politika, a kultúra, a technológia vagy a gazdaság. Ez a cikk a Trópusi sziklanövényzet jelentésének és fontosságának további feltárására törekszik, valamint részletes elemzést nyújt a mai társadalomra gyakorolt hatásáról.
A trópusi sziklanövényzet a trópusok egyik endemikus fitocönológiai társuláscsoportja. Fő társulásai a legfeljebb embermagas cserjések (bozótok) és a sziklagyepek.
Alaptípusaik jellemzően trópusi karsztokon (kúpkarsztokon, toronykarsztokon), tehát mészkővidékeken fejlődnek ki, ennek megfelelően mészkedvelő fajokkal. A meredek sziklák, mészkőszirtek a nedves trópusokon belül viszonylag száraz termőhelyek.
Növényzetükben nagy szerephez jutnak:
Sok növényfaj endemikus, így például a Maláj-félsziget területének mindössze 0,3 %-a mészkővidék, de ezeken él a félsziget flórájának 14 %-a (1216 faj), és közülük 261 (több, mint 20 %) endemikus.
Karakterfajaik:
Megfelelő(en mostoha) feltételek esetén más alapkőzeteken is kialakulnak ilyen jellegű növénytársulások.
A meredek gránit- és gneiszsziklákra jellemző az inselberg növényzet. Ebben a trópusokon mindenütt megtalálható társuláscsoportban különösen sok a kiszáradástűrő (poikilohidrikus faj. Közülük
Az Egyenlítőhöz közel, 2000 méternél magasabb hegységekben, a felhőképződés magasságában kialakult örökzöld erdők a köderdők.[1]