Napjainkban a Thomas Burke (atléta) releváns téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A technológia fejlődésével és a társadalmi dinamikában bekövetkezett változásokkal a Thomas Burke (atléta) széles közönség figyelmét felkeltette. A Thomas Burke (atléta) eredetétől napjainkig tanulmányok, viták és elmélkedések tárgya volt, amelyek hozzájárultak fejlődéséhez és megértéséhez. Ebben a cikkben a Thomas Burke (atléta) különböző aspektusait elemezzük, elemezzük a mindennapi életre gyakorolt hatását, a különböző területekre gyakorolt hatásait, valamint a témával kapcsolatos jövőbeli perspektívákat.
Thomas Burke | |
![]() | |
Született | 1875. január 15. Boston |
Elhunyt | 1929. február 14. (54 évesen) Boston |
Állampolgársága | amerikai |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Magassága | 183 cm |
Testtömege | 66 kg |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Burke témájú médiaállományokat. | |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||
|
Thomas Edmund Burke (gyakran Tom Burke) (Boston, Massachusetts, 1875. január 15. – Boston, 1929. február 14.) amerikai futó. Ő volt az első olimpiai bajnoka a 100 méteres és a 400 méteres síkfutásnak.
Burke egyetemistaként a Boston University School of Law hallgatója volt. Ismert volt jó atlétikai eredményeiről, rendszeresen versenyzett az egyetemi időszakban 400 méteren és 400 yardon. 1895-ben 440 yardon nyert az Amateur Athletic Union versenyén. Rövidebb távokon nem volt ismertebb eredménye korábban, és bár sok esélyes hiányzott a versenyről, hatalmas meglepetés volt, amikor megnyerte a 100 méteres síkfutást az 1896. évi olimpián. Az elődöntőben a torna legjobb idejét, 11,8 másodpercet futott, a döntőben 12 másodperccel győzött.
Ugyancsak az athéni olimpián a 400 méteres számot is megnyerte. Itt is győzött előfutamában (58,4 mp) és a döntőben is (54,2 mp).
Később Burke inkább a hosszabb távon versenyzett, 440 és 880 yardos versenyeket nyert. Az athéni olimpia maratoni futásának sikerét látva ő volt az egyik kezdeményezője az évenkénti bostoni maratoni futás megszervezésének.
Burke civil pályáján jogász lett, de az atlétikától nem szakadt el, edzőként és újságíróként is sokat foglalkozott sportjával.