Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tatjenen hatását a kortárs társadalomra. A kezdetektől napjainkig a Tatjenen döntő szerepet játszott a modern élet különböző területein. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Tatjenen hogyan alakította át észlelésünket, hogyan alakította át interakcióinkat, és hogyan határozta meg újra a körülöttünk lévő világról alkotott felfogásunkat. Ezeken az oldalakon keresztül felfedezhetjük a Tatjenen különböző oldalait és hatását olyan területeken, mint a kultúra, a technológia, a politika és a gazdaság. Ezenkívül megvizsgáljuk a Tatjenen lehetséges jövőbeli következményeit egy folyamatosan fejlődő világban.
Tatjenen | |||
![]() | |||
Vallás | ókori egyiptomi | ||
Hieroglifa |
| ||
Szerepe | khthonikus istenség | ||
Nem | férfi | ||
Kultuszhely | Memphisz | ||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tatjenen témájú médiaállományokat. |
Tatjenen (t3-ṯnn; névváltozatok: Tatenen, Tanen, Tanenu, Tanuu) az ókori egyiptomi vallás egyik istene. Nevének jelentése: „emelt/kiemelkedett/felemelkedett föld”.[1][2] A világ teremtése során a vizekből elsőként kiemelkedő ősdomb istene, emellett a Nílus éves áradása során szétterített termékeny iszapot is jelképezi. Khthonikus isten,[3] a természet androgün védelmezője. Kultusza Memphisz környékéről ered.
Tatjenen a Földet jelképezi, abban a pillanatban született, amikor az ősdomb kiemelkedett a káosz vizéből,[1] és ugyanúgy az ősdombot jelképezi, mint a benben, a masztaba és később a piramis. Mivel birodalma a Föld mélyében terül el, ahonnan minden ered – a növények, az ásványok –, Tatjenent látták „az ételek, az isteni áldozatok és minden jó forrásának”.[3][4] Az újjászületéssel és a Nílussal való összefüggése miatt Egyiptom megszemélyesítőjének és Geb földisten egy aspektusának, a művészi ihlet forrásának is tartották,[5] valamint a holtak segítőjének a túlvilág felé tartó útjukon.[6] Botjával elűzte a gonosz kígyót, Apóphiszt az ősdombról. Egy értelmezés szerint ő hozta el az országba a stabilitást jelképező dzsed-oszlopokat, bár ezt általában Ptahnak tulajdonítják. A harmadik átmeneti kori Nagy Hnum-himnusz azonosítja a szintén teremtő istenként tisztelt Hnummal.[7]
Neve elsőként a Koporsószövegekben fordul elő, Tanenu vagy Tanuu, „mozdulatlan föld” formában, ami a Föld őseredeti állapotának isteneként betöltött szerepére utal. Tatjenenként középbirodalmi szövegek említik először.[3] Lehetséges, hogy azonos egy már az óbirodalom idején említett istennel, Henti-Tjenenettel.[8]
Tatjenen és Ptah mindketten memphiszi istenek; az egyiptomiak egy idő után azonosították a régebbi Tatjenent a szintén teremtő isten Ptahhal.[2] A XIX. dinasztia idejére Tatjenen önállóan már nem, kizárólag Ptah-Tatjenenként fordul elő. Ptah-Tatjenent a hermopoliszi Ogdoád, a teremtés előtti őselemeket megtestesítő nyolc isten atyjának tekintik.[3]
Ábrázolása antropomorf és hatással volt rá Ptahhal való azonosítása: szakállas férfiként ábrázolják, fején vagy kosszarvak közt napkorong és két toll, vagy, ritkábban, atef-korona (mint Ptah-Szokar ábrázolásán).[3] Khthonikus, illetve a növényekhez kapcsolódó istenségként bőrét sötétzöldként is ábrázolhatják.[8] Tanenu vagy Tanuu formában egyértelműen khthonikus istenség, fején két kígyóval.[3]