Ta Som
A mai világban a Ta Som olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a mai relevanciája miatt, a Ta Som olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. A téma szakértőitől a nagyközönségig mindenkinek van mondanivalója vagy tanulnivalója a Ta Som-ről. Ebben a cikkben a Ta Som-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, és jobban megértsük a különböző kontextusokban betöltött szerepét.
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Angkor romjai | |
| Világörökség | |
 | |
| Adatok | |
| Ország | Kambodzsa |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV |
| Felvétel éve | 1992 |
| Elhelyezkedése | |
 Ta Som
Pozíció Kambodzsa térképén
| |
 é. sz. 13° 27′ 52″, k. h. 103° 54′ 46″13.464550°N 103.912840°EKoordináták: é. sz. 13° 27′ 52″, k. h. 103° 54′ 46″13.464550°N 103.912840°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ta Som témájú médiaállományokat. | |
Ta Som az angkori „templomváros” buddhista temploma, amelyet 1190-1210 között VII. Dzsajavarman (1181-1220) uralkodása alatt építettek, majd II. Indravarman (1220-1243) királysága idején átalakítottak. Ta Som a VII. Dzsajavarman által építtetett templomok legkisebbike – eltörpül a Bajon templom, Prah Khan, vagy Ta Prohm hatalmas kolostorai mellett. Az épület Angkorthomtól, a 12. század végén alapított új fővárostól keletre, a Neak Pean forrástemplom közelében a keleti Baraj északi oldalán áll.
Ta Som az egykori Khmer Birodalom 12-13 század fordulóján épült templomainak jellegzetességeit viseli: keleti tájolású, falakkal határolt, kelet-nyugati tengelyére szimmetrikus épület. A 240×200 méteres külső lateritfal keleti és nyugati oldalának közepén egy-egy Bajon-stílusú, arcos toronnyal díszített átjáró (gopura) vezet a templom belsejébe. A négy égtáj felé tekintő, szelíd mosolyú több méter magas kőarcok Avalókitésvara bódhiszattva, illetve Dzsajavarman király arcvonásait idézik. A falon túl, napjainkban dús növényzettel borított udvarra érkezik a látogató, amely egykor vizesárok lehetett; az udvaron át töltésút vezet a belső fal gopuráihoz: egy áll a keleti oldalon, egy a nyugatin. A belső udvar közepén áll a szentély, és – mint az angkori templomok többségében – egy-egy Könyvtárnak nevezett épület, a terület északkeleti, illetve délkeleti sarkaiban. E könyvtárépületekben őrizték az írásos dokumentumokat és gazdasági feljegyzéseket; továbbá imahely és papi szertartások helyszíne volt.
Ta Som falai, tornyos átjárói és központi épületei az évszázadok során erősen megrongálódtak, a szabadon burjánzó trópusi növényzet súlya alatt összeomlottak. Napjainkra a templom teljesen romos, csupán a külső fal és a bejárati tornyok maradványai vannak megtekinthető állapotban.
Források
- Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999. ISBN 0-8348-0426-3. (angol)
- Maurice Glaize: A guide to the Angkor monuments (angol)
Külső hivatkozások
- Cambodian online (angol)
- INM Asia Guides – Ta Som (angol)
