A mai világban a Tóthfalu számos területen érdekes és fontos témává vált. Akár személyes, akár szakmai, tudományos vagy kulturális szinten, a Tóthfalu felkeltette azoknak a figyelmét, akik szeretnék jobban megérteni ezt a jelenséget, vagy megtalálni a módját annak hatékony hasznosításának. Ebben a cikkben a Tóthfalu-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a társadalomra gyakorolt hatásától a globális vonatkozásaiig. Elemezzük, hogy a Tóthfalu hogyan változtatta meg a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat, és hogyan befolyásolta az egyének és szervezetek döntéshozatalát. Ezenkívül megvizsgáljuk a Tóthfalu-hez kapcsolódó jelenlegi és jövőbeli trendeket, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes áttekintést nyújtsunk erről a jelenleg aktuális témáról.
Tóthfalu (Тотово Село / Totovo Selo) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Észak-bánsági |
Község | Magyarkanizsa |
Rang | falu |
Irányítószám | 24427 |
Körzethívószám | +381 24 |
Testvérvárosok | |
Népesség | |
Teljes népesség | 709 fő (2002)[1] +/- |
Népsűrűség | 61 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 106 m |
Terület | 42,1 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Tóthfalu weboldala |
Tóthfalu (szerbül Тотово Село / Totovo Selo) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Magyarkanizsa községben. Szinte teljes lakossága magyar nemzetiségű.
A magyar–szerb határtól kb. 30 km-re délre, a Tisza folyótól 12 km-re nyugatra, Oromhegyes és Völgyes közt fekvő település.
A falu kialakulása – amint a neve is mutatja – Tóth József néhai földbirtokosnak köszönhető, aki birtoka egy részét tanyája közelében részben kiosztotta, részben eladta házhelyekként napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak.
Később, 1905-ben felépült a település temploma, a XX. század második évtizedétől kezdve pedig elkészült az elemi iskola és egy csendőrállomás is, sőt csakhamar bolt is létesült. Ily módon az eredeti településmag is kikristályosodott több egykori dűlőút kereszteződésének tájékán.
Tóthfalu sokáig nem volt önálló, csak 1948-ban, a kanizsai határ átszervezése révén nyert önrendelkezést. Ekkortájt gyarapodott jelentősen lakossága is, az elhagyott, lerombolt tanyák lakóinak betelepülése révén.
Az utóbbi két évtizedben azonban ez a folyamat is az ellenkezőjére fordult, mert az iskolát végzett, szakképesítést szerző fiatalság a városokba, Kanizsára és Szabadkára áramlott. Ebben az apadásban csak a 90-es évek jelentettek változást mind közigazgatási, mind pedig gazdasági vonatkozásban. Tóthfalu önálló helyi közösséggé vált, postája lett, és közlekedési elszigeteltsége is megszűnőben van a szabadkai, kanizsai buszjáratok bevezetésével. Nemrégiben megépült egy malom, a kőolaj-kiaknázás pedig újabb gazdasági, elhelyezkedési előnyökkel járt.
Művelődési szempontból a Munkás Szent József-templom plébániájának, lelkigyakorlatos házának és a keretében létesült Logos Grafikai Műhelynek van nagy jelentősége, amely nyomdaként is, kiadóként is tevékenykedik.
A falu szép természeti környezete jellegzetes, dél-alföldi táj. Területének zöme 102 m tengerszint feletti magasságú, tehát fennsík jellegű, noha néhány magasabb domb is látható. Mindez kiváló mezőgazdasági lehetőségeket biztosít. Tóthfalu ma fejlődő állattenyésztő-földművelő település. Az állattenyésztés megfelel az intenzív gazdálkodás elvárásainak. Ami a földművelést illeti, a búza-, kukorica-, cukorrépa- és napraforgó-termesztés a legerőteljesebb. A földművelő gazdaságok igen magas szinten gépesítettek.
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
---|---|---|---|---|---|---|
1038 | 1161 | 1214 | 1073 | 923 | 765 | 709[2] |
Nemzetiség | Szám | % |
Magyarok | 705 | 99,43 |
Szerbek | 2 | 0,28 |
Jugoszlávok | 1 | 0,14 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |