Szulfát- és rokon ásványok

Ebben a cikkben a Szulfát- és rokon ásványok témáját különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a kérdésről. Feltárjuk eredetét, időbeli alakulását, jelentőségét ma és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig, beleértve a politikát és a gazdaságot is, megvizsgáljuk a hatását. Ezenkívül elemezzük a Szulfát- és rokon ásványok-hez kapcsolódó szakértői véleményeket és az emberek tapasztalatait, hogy megvilágítsuk annak számos oldalát és kevésbé ismert vonatkozásait. Végső soron ez a cikk egy teljes útmutató lesz azok számára, akik érdeklődnek a Szulfát- és rokon ásványok és annak minden vonzatának alapos megértésében.

Az anhidrit térrácsa

A szulfát- és rokon ásványok képezik az ásványrendszertani osztályozás egy ásványosztályát. Az ásványosztály legtöbb tagja szulfát (SO2−4) anionra alapuló ásvány, de ide sorolják a kromátokat, volframátokat és molibdátokat is. Ugyanakkor pótanionok is részt vehetnek a vegyületképződésben, mint a karbonát- (CO2−3) és foszfát (PO3−4) anion.

Előfordulásuk

Az ásványosztály tagjainak keletkezése elsősorban másodlagos úton, üledékképződés során történik, de a Szádeczky-Kardoss-féle geokémiai rendszer szerinti szedimentofil elemek mellett kationként a könnyű- és nehéz pegmatofil elemek is megjelennek itt. Ez utóbbiak miatt a VI. ásványosztály ásványai a pegmatitos és hidrotermális szakaszban is keletkeznek. Ezért nemcsak vízben jól oldódó, hanem keményebb és ellenállóbb ásványok is tartoznak ide.

Előfordulási helyük ezért a szubvulkáni fázistól az utóvulkáni hidrotermális fáciesig, valamint vízi eredetű üledékekig terjed.

Vízmentes szulfátok

Legfontosabb képviselőik:

Víztartalmú szulfátok

Legfontosabb ásványai

Kromátok, volframátok, molibdátok

Legfontosabb ásványai:

Források

  • Kovács József – Ravasz Csaba. Földtan II – Ásványok és kőzetek alapfogalmai. Műszaki Kiadó (1981). ISBN 963-10-4249-9