Karbonát- és rokon ásványok
Napjainkban a Karbonát- és rokon ásványok olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. Az embereket egyre inkább érdekli a Karbonát- és rokon ásványok mindennapi életükre gyakorolt hatásának feltárása és megértése. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szempontból, a Karbonát- és rokon ásványok olyan alapvető elemmé vált, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Éppen ezért ebben a cikkben szeretnénk elmélyülni a Karbonát- és rokon ásványok témájában, feltárva annak különböző dimenzióit, és megpróbálunk rávilágítani annak fontosságára a modern világban. Megvizsgáljuk eredetét, időbeli alakulását és azt, hogy hogyan befolyásolta életünket és kapcsolatainkat. Kétségtelen, hogy a Karbonát- és rokon ásványok egy lenyűgöző téma, amely megérdemli a mélyreható elemzést.
| Ásványrendszertan |
|---|
| Nickel–Strunz-ásványrendszertan |
A karbonát- és rokon ásványok képezik az ásványrendszertani osztályozás egy ásványosztályát, amelybe a karbonát és nitrát anion alapú ásványok tartoznak. Egyes osztályozások ide sorolják a borátokat is, azonban ezeket a legelterjedtebb rendszerezés, a Nickel–Strunz-ásványrendszertan legújabb változata önálló ásványosztályba sorolja.
Előfordulásuk
A karbonátok a természetben igen elterjedtek. A CO2−3-ion főleg két vegyértékű kationokkal (Ca, Mg, Fe, Mn, Zn, Ba, Sr, Pb) vegyül, a 3 vegyértékű fémek karbonátjai ritkábbak. A legismertebb karbonátásvány a kalcit (CaCO3), mely a tengerek fenekén rakódik le vastag rétegben. Az így létrejövő üledékes kőzet a mészkő, amely nagy nyomás hatására márvánnyá alakul. A kalcium-karbonátban a kalcium melegvizes oldatok hatására más fémionokra ( Mg, Fe, Mn… ) cserélődhet, dolomitot (CaMg(CO3)2), szideritet (FeCO3), rodokrozitot (MnCO3) képezve. A borátok és nitrátok jóval csekélyebb mennyiségben vannak jelen a természetben.
Jellemzőik
A karbonátok esetében a CO2−3-ion főleg közepes vagy nagy rádiuszú, kétértékű kationokkal kapcsolódik. Ezek a Ca, Mg, Fe, Zn, Mn, Ba, Sr, Pb. A kisebb méretű, három vegyértékű fémek ritkábbak és rendszerint egyéb fémekkel együtt épülnek be víztartalmú vegyületekbe. A négy- és ötvegyértékű fémeknek nincsenek karbonátjai. A vízmentes karbonátok keménysége 3 és 5 között van. Vízben csak egyes kis vagy nagy kationú, főleg OH-t tartalmazó, valamint víztartalmú karbonátok oldódnak. Minthogy átmeneti jellegű kationok is részt vehetnek a rácsfelépítésben, egyes karbonátok színesek, a többiek színtelenek, esetleg allokromásak.
A nitrátok közül a legfontosabbak a Na és K vegyületei. Vízben könnyen oldódnak, kis keménységűek, a legerősebben ionos, azaz sótermészetű vegyületek. Különösen sivatagi vidékeken gyakori bepárlási képződmények, evaporitok formájában.
A borátok sajátos kristálykémiai csoportot alkotnak. Rendszerezésükkor figyelembe kell venni a bór koordinációs sajátságait, a komplexgyök-képzés variációit, s e szerkezetekben az esetleges OH- és H2O-tartalom helyét, ill. helyezkedését is. A bór az oxigénnel egyrészt – a rezonanciakötésű CO, és NO, mintájára – BO3-csoportot alkot, másrészt az SiO4 és GeO4-hez hasonlóan tetraéderes -komplexet tart össze. Három vegyértékű fémek (Al) borátjai állékonyak, keménységük nagy (5-6).
Vízben csak egyes (OH)-tartalmú ásványok oldódnak. A nitrátok vízben könnyen oldódnak, kis keménységűek, erősen sótermészetűek. A borátok állékonyabbak, csak az (OH)-tartalmú vegyületek oldódnak vízben.
Rendszerezésük
A Dana-féle rendszer
A hagyományos Dana-féle rendszerezéstől eltérően az új rendszer 16 osztályra bontja a karbonátok, nitrátok és borátok ásványosztályát. Ebből hat osztály karbonátos, három osztály nitrátos, három osztály jodátos, négy osztály pedig borátos vegyületeket tartalmaz:[1]
|
|
A Strunz-féle rendszer
A Strunz-féle rendszer a karbonátok, nitrátok és borátok ásványosztályon belül 17 csoportot különít el.[2] Ezek a következők:
- V - Nitrátok, karbonátok és borátok
|
|
Jegyzetek
- ↑ Dana's New Classification. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
- ↑ Strunz Classification of Carbonates (HTML). (Hozzáférés: 2008. július 15.)