A mai cikkben a Szinkronrendező-ről fogunk beszélni. A Szinkronrendező olyan téma, amely régóta érdeklődést és vitát vált ki. Ez a személy/téma/dátum jelentős hatást gyakorolt a társadalom egészére, és fontos megérteni jelentőségét és relevanciáját a mai világban. Ebben a cikkben a Szinkronrendező különböző aspektusait fogjuk feltárni, a történetétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy teljesebb és tágabb képet adjunk erről a témáról. Reméljük, hogy a cikk végére az olvasók jobban megértik és jobban értékelik a Szinkronrendező-et.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A szinkronrendező a filmek szinkronizálását irányító rendező.
Egy szinkronrendező megkapja az előre lefordított forgatókönyvet, azt tekercsekre bontja és elkészíti a film-hang-szinkron összefüggését az eredeti és a magyar nyelv szerint is. Ezután következik a szinkronhangok kiválasztása.
„Fontos a színészi habitus, hogy a játék mennyire tud azonosulni a karakterrel, mennyire hasonló hozzá, külsőségeket is nézve, vagy éppen azt leszámítva. Szerintem is ez a normális szinkronizálás lényege.”
A hang kiválasztása sokféleképpen működhet. Vannak megszokott gyerekhangok, vannak új hangok, próba-hangok, felnőtthangok, vagy az éppen megszokott külföldi színészhez, jellemző hangok is, pl.:
A stúdió az a hely, ahol elkészül egy-egy film adott szinkronja. A szinkronrendező, a hangmérnök, a szinkronrendező-asszisztens a "hangmérnöki" szobából figyelik a stúdióban zajló eseményeket. A hangmérnöki szoba egy sima irodához hasonlít, amiben van két nagy hangszóró és keverőpult, számítógépek és egy belső mikrofon, amiről a szinkronrendező értesíti a színészeket, hogy ki vagy mi következik. A stúdió belülről általában sárga, barna vagy piros színező réteggel borított hangszigetelt szoba. Az ajtaja szintén hangszigetelt, valamint beépítve van egy üvegfal, ahol a stábtagok figyelik a eseményt.
Ilyen szakképzés tulajdonképpen, hogy "szinkronrendező", nem létezik. Nincs szinkronrendezői képzés főiskolákon vagy egyetemeken. A szinkronrendezők általában hangmérnökökből, gyártásvezetőkből vagy vágókból, illetve színházi rendezőkből vagy színészekből lesznek. A szinkronstúdióban tanult tapasztalatok alapján tudják majd kifejleszteni azt, hogy milyen is egy jó szinkron. A szinkronrendezés művészet, mint a színművészet, a zeneművészet vagy a festőművészet. A szinkronrendező nem olyan munkát végez, amely monoton és technikai vívmányok által határolt, hanem művészi, egyéni és tehetség, fül és ambíció valamint rendezői készség is kell hozzá. Annyiban határolódik el a film vagy a színházi rendezőtől, hogy ez a munka stúdió körülmények között zajlik valamint sokkal nagyobb stáb veszi körbe és segíti a rendező munkáját. Nagyon nagy figyelmet, türelmet kíván a szakma.