Szenyéri vár
Ma a Szenyéri vár továbbra is nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó téma a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Szenyéri vár egyre gyakoribb vitatémává vált különböző területeken, a politikától a populáris kultúráig. Hatása és hatóköre a mindennapi élet szempontjainak széles spektrumát fedi le, így állandó tanulmányozás és elmélkedés témája. Ebben a cikkben a Szenyéri vár-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és megközelítéseket vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük a mai hatását és a jövőre vetítve.
| Szenyéri vár | |
 | |
| A vár központi platója | |
| Ország |  Magyarország |
| Mai település | Szenyér |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Elhagyták | 17. század vége |
| Állapota | csak a földsáncok láthatók |
| Elhelyezkedése | |
 Szenyéri vár
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |
 é. sz. 46° 27′ 18″, k. h. 17° 22′ 23″46.455000°N 17.373056°EKoordináták: é. sz. 46° 27′ 18″, k. h. 17° 22′ 23″46.455000°N 17.373056°E | |
A somogyi dombvidék nyugati részén, a Nagy berek és a Kis-Balaton mocsárvidékei között álló szenyéri vár a 16. századi határvidék legerősebb láncszemét képezte; a közeli elővárakkal együtt (Somogyzsitfa, Csákány) több mint fél évszázadig dacolt a török túlerővel. Mára azonban már csak csekély nyomai láthatók.
Története
Szenyér falu 1425-től a Tapsonyi Anthimi család birtoka volt, ők építették Szigetvárát is. Antimi János a vár építésére 1459-ben kapott engedélyt Hunyadi Mátyás királytól;
1464-ben a fennmaradt adatok szerint már állt a vár, Mátyás király ekkor vette el Anthimi Lászlótól, mert ő a zálogként kezében levő Veszprém vármegyei Somló várából rablólovagként fosztogatta a Balaton környékét. Az elkobzott szenyéri várat a Kanizsai család kapta meg. Anthimi László azonban nem adta át a várat, hanem a szenyéri várból folytatta rablásait. 1471-ben végül az országgyűlés határozott azonnali lerombolásáról.
A várat aztán mégsem rombolták le, hanem 1464 körül Laki Thuz János és Miklós kapta meg. Később hosszas pereskedés után visszajutott az Anthimiakhoz, ők adták el 1482-ben Wesoki Perottusnak, az esztergomi érseki jószágkormányzónak, aki 1497-ben Bakócz Tamás egri püspöknek. Bakócz Tamás 1521-es végrendeletében már mint esztergomi érsek az általa épített esztergomi Boldogságos Szűz kápolnára hagyta uradalmával együtt. Ezzel szenyéri vár és uradalom az esztergomi káptalanra szállt, aki még a 20. század elején is a birtokolta.
A mohácsi csatát követően a várat megerősítették, és 1544-ben még őrsége Nagy Balázs vezetésével sikerrel visszaverte a törökök ostromát, majd 1556-ban Szigetvárral együtt ismét sikerült visszavernie a törököt.
1562-ben Szenyér és a szenyéri vár is gróf Nádasdy Tamás birtokában volt. A vár őrsége ekkortájt messze földön híres volt a törökökkel vívott párbajairól. 1566-ban azonban Szigetvár elesett, ezért a reménytelen helyzetbe került védők a hír hallatára a várat felgyújtották és elhagyták, de még ebben az évben sikerült újból visszafoglalni. Ekkor újjáépítették és egészen 1600-ig, Kanizsa elestéig magyar, később 1686-ig török végvár volt.
Az ismételt ostromokban a vár végül a 17. század vége felé megsemmisült, mára már csak az egykori vár földsáncainak és védőárkainak csekély nyomai láthatók.
A szenyéri vár tartozékai voltak: Szenyér város, Tapsony, Terebes, Merke, Kis-Inge, Mórócfalva, Kerektó, Tikos, Vízvölgy, Bár és Arad.
Források
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Szenyér [halott link]