Szarvascsőrűmadár-félék

Szarvascsőrűmadár-félék
Nagy szarvascsőrűmadár (Buceros bicornis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) Rafinesque, 1815
Nemek
Tockus Tropicranus Ocyceros Anthracoceros Buceros Anorrhinus Penelopides Aceros Rhyticeros Berenicornis Ceratogymna Bycanistes
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szarvascsőrűmadár-félék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvascsőrűmadár-félék témájú médiaállományokat és Szarvascsőrűmadár-félék témájú kategóriát.

A szarvascsőrűmadár-félék vagy orrszarvúmadár-félék (Bucerotidae) a madarak osztályába és a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe tartozó család.

Afrika, a trópusi Ázsia és Új-Guinea szubtrópusi-trópusi erdeinek és ligetes sztyeppjeinek lakói (a legtöbb fajuk Elő- és Hátsó-Indiában).

Megjelenésük a tukánokra emlékeztet, de azoknak nem rokonai.

Nagy termetű, túlnyomórészt fekete-fehér tollazatú madarak. Akár a szalakótaalakúaké, az ő első három lábujjuk is részben összenőtt. Csőrük nagy és ívelt, rajta könnyű, üreges, vékony belső csontgerenda-hálózattal merevített, szarvszerű szaruképződmény nő.

Gyümölcsökkel, rovarokkal, csigákkal, gyíkokkal táplálkoznak.

Monogámok. Faodvakban költenek, és a hím egy kis nyíláson át eteti a költés idejére sárral befalazott tojót. A nagyobb fajok általában két, a kisebbek négy-öt tojást raknak; a kotlás ideje mintegy 3 nap. Miután a fiókák kikeltek, a nőstény elhagyja az odút, és a következő 3–4 hónapban a szülők együtt etetik a fiókákat, amíg azok ki nem repülnek.

Régebbi rendszertanok a családot a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe sorolják.

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak:

• Lophoceros – 7 faj
  • törpetokó (Lophoceros camurus)
  • koronás tokó (Lophoceros alboterminatus)
  • Bradfield-tokó (Lophoceros bradfieldi)
  • guineai tokó (Lophoceros fasciatus)
  • Hemprich-tokó (Lophoceros hemprichii)
  • szürke tokó (Lophoceros nasutus)
  • Lophoceros pallidirostris

• Tockus – 10 faj
  • sárgacsőrű tokó (Tockus flavirostris)
  • déli sárgacsőrű tokó (Tockus leucomelas)
  • Jackson-tokó (Tockus jacksoni)
  • Van der Decken-tokó (Tockus deckeni)
  • namíbiai tokó vagy Monteir-tokó (Tockus monteiri)
  • Tockus damarensis
  • Tockus rufirostris
  • piroscsőrű tokó vagy vöröscsőrű tokó (Tockus erythrorhynchus)
  • Tockus kempi
  • Tockus ruahae

• Berenicornis – 1 faj
  • üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus)

• Horizocerus – 2 faj
  • fényesszárnyú tokó (Horizocerus hartlaubi^[1] vagy Tockus hartlaubi)^[2]
  • parókás tokó (Horizocerus albocristatus) más néven (Tockus albocristatus)

• Ceratogymna (Bonaparte, 1854) – 2 faj
  • feketesisakos szarvascsőrű (Ceratogymna atrata)
  • buzogányfejű szarvascsőrű vagy sárgasisakos szarvascsőrű (Ceratogymna elata)

• Bycanistes Cabanis & Heine, 1860 – 6 faj
  • ezüstös orrszarvúmadár (Bycanistes brevis)
  • szürkeképű szarvascsőrű (Bycanistes subcylindricus)
  • barnaarcú szarvascsőrű (Bycanistes cylindricus)
  • Bycanistes albotibialis^[1] vagy Bycanistes cylindricus albotibialis^[2]
  • Bycanistes fistulator
  • trombitás szarvascsőrű (Bycanistes bucinator)

• Rhinoplax – 1 faj
  • kalapácsfejű szarvascsőrűmadár (Rhinoplax vigil vagy Buceros vigil)

• Buceros (Linnaeus, 1758) – 3 faj
  • tűzvörös szarvascsőrű vagy filippin szarvascsőrű (Buceros hydrocorax)
  • nagy szarvascsőrűmadár vagy homrai (Buceros bicornis)
  • orrszarvú madár vagy kalao (Buceros rhinoceros)

• Anorrhinus (Reichenbach, 1849) – 3 faj
  • kontyos szarvascsőrű (Anorrhinus galeritus)
  • barna szarvascsőrű (Anorrhinus tickelli)
  • Anorrhinus austeni

• Ocyceros (Hume, 1873) – 3 faj
  • indiai szürketokó (Ocyceros birostris)
  • malabári szürketokó (Ocyceros griseus)
  • ceyloni szürketokó (Ocyceros gingalensis)

• Anthracoceros (Reichenbach, 1849) – 5 faj
  • maláj szarvascsőrű (Anthracoceros malayanus)
  • Sulu-szigeteki szarvascsőrű (Anthracoceros montani)
  • malabári szarvascsőrű (Anthracoceros coronatus)
  • keleti szarvascsőrű (Anthracoceros albirostris)
  • palawani szarvascsőrű (Anthracoceros marchei)

• Aceros (Hodgson, 1844) – 5 faj
  • vöröshasú szarvascsőrű (Aceros nipalensis)
  • ráncos szarvascsőrű (Aceros corrugatus)
  • vörösnyakú szarvascsőrű (Aceros waldeni)
  • sárganyakú szarvascsőrű (Aceros leucocephalus)
  • sisakos goge (Aceros cassidix)

• Rhyticeros (Reichenbach, 1849) – 5 faj
  • goge vagy barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) vagy (Aceros undulatus)
  • andamáni szarvascsőrű (Rhyticeros narcondami) vagy (Aceros narcondami)
  • szumbai szarvascsőrű (Rhyticeros everetti) vagy (Aceros everetti)
  • sárgatorkú szarvascsőrűmadár (Rhyticeros subruficollis) vagy (Aceros subruficollis)
  • pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) vagy (Aceros plicatus)

• Penelopides (Reichenbach, 1849) – 6 faj
  • luzoni szarvascsőrű (Penelopides manillae)
  • mindorói szarvascsőrű (Penelopides mindorensis)
  • tariktik szarvascsőrű (Penelopides panini)
  • samari szarvascsőrű (Penelopides samarensis)
  • mindanaói szarvascsőrű (Penelopides affinis)
  • makasszári szarvascsőrű (Penelopides exarhatus)

• 
  koronás tokó (Tockus alboterminatus)
• 
  szürke tokó (Tockus nasutus)
• 
  homrai (Buceros bicornis)
• 
  tűzvörös szarvascsőrű (Buceros hydrocorax)
• 
  tariktik szarvascsőrű (Penelopides panini)
• 
  üstökös szarvascsőrű (Aceros comatus)
• 
  sárganyakú szarvascsőrű (Aceros leucocephalus)
• 
  ráncos szarvascsőrű (Aceros corrugatus)
• 
  vörösnyakú szarvascsőrű (Aceros waldeni)
• 
  goge (Aceros undulatus)
• 
  trombitás szarvascsőrű (Ceratogymna bucinator)
• 
  szürkeképű szarvascsőrű (Bycanistes subcylindricus)

• A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar nevek egy része
• Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 507–508. o. ISBN 963-9257-15-X