Szamosközi István (református püspök)

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szamosközi István (református püspök) témáját, elemezve annak jelentőségét a mai társadalomban és életünk különböző területeire gyakorolt ​​hatását. Eredetétől és fejlődésétől a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig, a minket körülvevő világhoz való viszonyunkban való részvételen keresztül. Megvizsgáljuk a szakértői véleményeket és a Szamosközi István (református püspök) körül létező különféle szempontokat is, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a széles és összetett témáról. Ezen a vonalon mélyreható elmélkedésbe fogunk beleásni, amely segít jobban megérteni a Szamosközi István (református püspök) jelentőségét a jelenlegi kontextusban.

Szamosközi István
a Dunamelléki református egyházkerület püspöke
Született1915. április 27.
Budapest
Elhunyt2003. április 25. (87 évesen)
Budapest
Nemzetiségmagyar
Munkássága
Felekezetreformátus
Előző püspök
Következő püspök
Bereczky Albert
Tóth Károly
Szamosközi István
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Szamosközi István püspöksége. Kiegyezés vagy rövid póráz? Parókia. 2022. május 16., Jakus Ágnes.

Szamosközi István (Budapest, 1915. április 27.Budapest, 2003. április 25.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1959-tól 1977-ig.

Élete

Gimnáziumi osztályait 1925-ben kezdte (1. A. osztályban)[1] és 1932-ben fejezte be a Budapesti Református Főgimnáziumban (a ,,Lónyay”-ban), ahol jó eredménnyel érettségi vizsgát tett.[2] 1933-ban iratkozott be a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. 1937. szeptember 10-én letette az I. lelkészképesítő („kápláni”) vizsgát, majd az 1937-1938. tanévet Nagykőrösön töltve, megszerezte a református lelkész-tanítói képesítést is. így a II. lelkészképesítő („papi”) vizsgára 1939. szeptember 13-án került sor. Zsinat lelkészi alelnöke, a sajtóbizottság elnöke, a budapesti teológiai akadémia külön igazgató tanácsának elnöke, az Országos Béketanács és a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a Keresztyén Békekonferencia végrehajtó bizottságának tagja is volt. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségi tagja.

Irodalmi munkássága: egyházi és világi lapokban magyar és főként német nyelven, vagy a Hungarian Chuch Press angol nyelven megjelent cikkei, (többször német nyelvű kötetekben is közreadott) novellái, tanulmányai szélesebb körben teszik ismertté nevét. 1957. december 30-án megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje IV. fokozatát. Élete utolsó éveit súlyos betegen töltötte. Közelről ismerte a betegséget: nagybeteg feleségét annak haláláig hűségesen ápolta, majd maga is súlyos beteg lett. - 2003. április 25-én – két nappal 88. születésnapja előtt - fejezte be földi életét. Hamvai elhelyezése – kívánsága szerint - szűk családi körben, gyülekezete lelkipásztora szolgálatával történt május 29-én.

Egyházi karrier

Tanulmányainak elvégzése után a „kápláni”, segédlelkészi évek következtek: Kiskunlacháza (1938-1939), Ráckeve (1939), Kőbánya (1939-1940), Rákospalota (1940-1941), Kunszentmiklós (1941-1942), Dunavecse (1942-1949), Óbuda (1949-1951). 1951-1952-ben az Egyetemes Konvent Sajtó Osztálya és a Külügyi Osztálya munkatársa és a Hungarian Church Press szerkesztője lett. 1952. szeptember 1-jétől 1956. június 30-ig pécsi lelkipásztor, ahol 1955 november és 1956 június között a baranyai egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. 1956. július 1-jétől a Budapest-Gorkij fasori gyülekezet lelkipásztora lett. 1956 júliusától 1959. március 11-ig a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. Az Út, majd 1957-től 1959-ig a Reformátusok Lapja című hetilap felelős szerkesztője és kiadója (ez utóbbinak alapítója) is volt..[3] 1956. október 30-án, a Magyar Rádióban ő tartotta a reformációi emlékbeszédet. Bereczky Albert betegsége miatt 1958. december 18-án lemondott, amit 1956 december 20-án a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa is elfogadta. 1958. december 31-ével Bereczky Albert nyugalomba vonult, s így a dunamelléki püspöki szék megüresedett. 1959. február 11-én a Dunamelléki Egyházkerület gyülekezetei egyhangúlag Szamosközi István Budapest Gorkij-fasori lelkipásztort, a Budapest-északi egyházmegye esperesét választották püspökké. Beiktatása 1959 március 12-én történt, részben a Kálvin téri templomban, részben az egyházkerületi székház dísztermében. 1977 szeptember 1-jén nyugdíjba vonult. Nyugalomba vonulása után a Pozsonyi úton, a társadalmi tevékenységtől visszavonultan élt, helyben rendszeresen vállalt igeszolgálatokat -amíg egészsége engedte - csaknem élete utolsó napjáig (2002 novemberéig).[4]

Állami karrier

Szamosközi István dunamelléki püspököt megválasztásával egyidőben Szatmári fedőnéven beszervezte az állambiztonság. …„Szamosközi püspökségének egészéhez ugyanakkor nem kötődnek igazán jellegzetes események, és valójában ez az ő püspökségének a jellegzetessége. Nem alakítja az egyházpolitikát, nem kezdeményez látványos akciókat kifelé, de nem kezdeményezi a missziós munkát befelé sem. Jellemző, hogy egyik püspöki jelentése szerint az egyházkerület legfőbb „eredménye” az volt, hogy sehol nem történt súlyosabb botrány. Az egyház cselekvési kereteinek beszűkülését, a missziói lendület megtörését, a „csendes halkulást” – ahogy az egyik misszió jelentés fogalmazott – az egyház előtt álló reálprogramként fogadta el, a hitéleti lehetőségek határát tágítani akaró kezdeményezésektől pedig leginkább félt, hogy azok kivívják a hatalom rosszallását. Mindez egybevágott a Kádár-rezsim egyházpolitikai céljaival. Személyére mégis az „egyházi reakcióval” való kapcsolattartás árnyéka vetült: az egyházügyi hivatal budapesti előadója rendszeresen panaszkodott Szamosközi „kétkulacsosságára”, hogy a „markánsan reakciós papokkal” ugyanolyan jóban akar lenni, mint a „haladó papokkal”. A korszakban többször is felmerült, hogy a reakciós lelkészeket el kell helyezni Budapestről. Ezt azonban egyházi oldalról nem Szamosközi kezdeményezte, hanem a Péter Jánost a debreceni püspöki székben követő Bartha Tibor, a Zsinat lelkészi elnöke.”[5] Bereczky Albertpüspök leváltása érdekében mindent megtett és sikerrel járt, Ő lett Bereczky Albert püspök utóda. Pl.: Adta: „Szatmári”, vette Valykó István rendőrhadnagy. Idő: 1958. október 10. Tárgy: Berzeczky Albert. 40-41. old. Miközben Bereczky és környezete – természetesen demokratikus szólamok leplében – szakadatlanul hajtóvadászatot folytatott és intézkedéseket követel a békepapok ellen, aközben egyetlen szó sem esik a református egyházban lezajlott ellenforradalmi események kártevőinek felelőségre vonásáról. Pedig ez lenne a politikailag valóban aktuális személyi kérdés. Milyen személyi kérdéseket intézett el eddig Bereczky 1956 májusában – az akkori politikai tendenciákkal egyetértve – eltávolította Finta István konventi főtanácsost, aki pozíciójában közismerten védte az állami érdeket. Nem sokkal később ugyanez a sors várt Fekete Sándor budapesti esperesre, az „Út” felelős szerkesztőjére, kerületi és fővárosi tanácstagra, aki Péter János után az egyházon belüli demokratikus front vezéregyénisége volt. Ellene a fővád az volt, hogy nyilvánosan bírálta a budapesti teológiai akadémia reakciós szellemét, professzorainak, elsősorban Papp Lászlónak és Nagy Barnának bomlasztó munkáját.

  • „Szatmári” Szamosközi István jelentései az ÁBTL-ben. 137-dossziéban szerepel a neve, amelyekben róla jelentettek és Ő jelentett másokról. A „Szatmári” néven megjelent jelentései a következő kutatható dossziékban található meg:
  • Szatmári. A BM II/5. osztálya, (majd a BM III/III-1. alosztálya) foglalkoztatta a "Szatmári" fedőnevű ügynököt 1959 és 1966 között. Főként református egyházi személyekkel, a református egyház ügyeivel, nyugati utazásaival kapcsolatosan adott jelentéseket. További jelentései megtalálhatók az M-29608/1 és M-30716 sz. dossziékban. Jelzet HU - ÁBTL - I. - 3.1.2. - I. s. - M-29608 (1958-1964) Szkennelve.
  • Szatmári. A BM III/III/1-b Alosztály foglalkoztatta az ügynököt, aki budapesti református lelkészek ügyeiről, Budapestre látogató külföldi és emigráns lelkészekről, külföldi és magyar konferenciákról. lelkészi értekezletekről jelentett. Jelentéseiben beszámolt hivatalos nyugati útjairól, a református lelkészek elhelyezésével kapcsolatos helyzetről, a Magyar Hit és Egyházalkotmány Bizottság munkájáról, valamint a Budapest Északi Református Egyházmegye helyzetéről. A dosszié az 1966. március és 1969. június közötti jelentéseit tartalmazza. További jelentései megtalálhatók az M-29608 és M-29608/1 sz. dossziékban. Jelzet HU - ÁBTL - I. - 3.1.2. - I. s. - M-30716 (1966-1979) Szkennelve.

Főbb művei

  • „Kis lak áll a nagy Duna mentében” színmű négy felvonásban. Dunavecse. 1948
  • Konfirmációi káté (sokszorosítás 1957-től, országszerte éveken át használták)
  • Lépésről-lépésre. Bp. 1961
  • „Akarjuk, igérjük” – református vallástétel a keresztségről. Bp. 1990.

Videófelvétel

Jegyzetek

  1. Református főgimnázium, Budapest, 1925 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  2. Református főgimnázium, Budapest, 1932 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  3. Reformátusok Lapja, 1957 (1. évfolyam, 1-40. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
  4. Reformátusok Lapja, 2003 (47. évfolyam, 1-52. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 13.)
  5. Szamosközi István és Bartha Tibor püspöksége

Források