Szalihorszk

Ez a cikk a Szalihorszk témával foglalkozik, amely az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést váltott ki. Különböző nézőpontokból és megközelítésekből ez a téma vitákat és reflexiókat váltott ki különböző területeken, mint például a társadalom, a kultúra, a politika, a gazdaság és a tudomány. Ennek következményeit, időbeli alakulását és mai relevanciáját vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjunk a Szalihorszk-ről. Különböző dimenzióit vizsgáljuk, elemezzük következményeit, globális szintű hatását és jövőbeli előrejelzését. Egy mély és kimerítő elemzéssel a cél az, hogy hozzájáruljunk a Szalihorszk megértéséhez és megismeréséhez, gazdagítva ezzel a kétségtelenül fontos téma körüli vitát és elmélkedést.

Szalihorszk
Szalihorszk címere
Szalihorszk címere		 Szalihorszk zászlaja
Szalihorszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Fehéroroszország
Alapítás éve1958
Irányítószám223710
Körzethívószám+375 174
Népesség
Teljes népesség96 993 fő (2025. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság
  • 153
  • 148
m
Terület15 km²
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 52° 47′ 03″, k. h. 27° 32′ 33″52.784160°N 27.542500°EKoordináták: é. sz. 52° 47′ 03″, k. h. 27° 32′ 33″52.784160°N 27.542500°E
Szalihorszk weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalihorszk témájú médiaállományokat.

Szalihorszk (Салігорск, oroszul Солигорск – Szoligorszk) járási jogú város Fehéroroszország Minszki területének déli részén, a Szalihorszki járás székhelye. A terület 2. legnépesebb városa, 2005. január 1-jén 101 ezer lakosa volt, közigazgatási területe 9,2 km². A Szlucs-folyón felduzzasztott Szalihorszki-víztározó partján fekszik, Minszktől 130 km-re délre. Az ország kálisóiparának központja, egyike az ún. szocialista városoknak. Vasúti szárnyvonal köti össze (1962 óta) Szluckkal, a P23-as főút Minszkkel és Mikasevicsivel teremt összeköttetést.

A közeli Sztarobinnál 1941-ben tárták fel az akkori Szovjetunió 2. legjelentősebb kálisótelepét, melynek kitermelése 1949-ben kezdődött meg. A település (akkori nevén Novo-Sztarobinszk) alapkövét 1958. augusztus 10-én rakták le, 1959. augusztus 8-án Szoligorszk néven városi jellegű településsé nyilvánították. Az újonnan alapított város gyors növekedésnek indult, 1963-ban kezdődött meg a mélyműveléses bányászat és ekkor kezdte meg termelését a Belaruszkalij kombinát, mely ma is az ország egyik legnagyobb vállalata. Ugyanebben az évben nyerte el a városi rangot. 1965. január 8-án az akkor 22 ezer lakosú települést járási székhellyé nyilvánították (a korábbi Sztarobini járást átkeresztelték Szoligorszki járássá). 1979-ben 65,1 ezer lakosa volt. Tejfeldolgozó és konfekcióipara is van. Két templomát (Szt. Ferenc és Pokrovszkij-templom) az 1990-es években emelték.

Jegyzetek

  1. ↑ Численность населения на 1 января 2025 г. и среднегодовая численность населения за 2024 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. The population as of January 1, 2025 and the average annual population for 2024 in the Republic of Belarus by regions, districts, cities and urban-type settlements . National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2025. március 28.

Külső hivatkozások