Ez a cikk a Su-Szín témával foglalkozik, amely egyre fontosabbá vált a mai társadalomban. Különböző perspektívákból és kontextusokból a Su-Szín a vezetők, kutatók, akadémikusok és a nagyközönség érdeklődési területévé vált. A történelem során a Su-Szín viták és viták tárgya volt, olyan beszélgetéseket és kérdéseket szított, amelyek jelentős előrelépéshez vezettek különböző területeken. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Su-Szín elemzésében, figyelembe véve jelenlegi hatását és a lehetséges jövőbeli következményeket, amelyekre bepillantást enged. Így ez a cikk átfogó és frissített látásmódot kíván kínálni a Su-Szín-ről, azzal a céllal, hogy elősegítse a mai társadalomban oly fontos témával kapcsolatos nagyobb megértést és gondolkodást.
Su-Szín | |
lugal | |
![]() | |
5 mina súlyú Shu-Sin nevével, uralkodói címeivel, Girsuból, Louvre Múzeumból | |
Ur királya | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 21. század[1] – | |
Uralkodási évei | 9 |
Elődje | Amar-Szín |
Utódja | Ibbí-Szín |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | III. uri dinasztia |
Született | nem ismert |
Elhunyt | nem ismert |
Nyughelye | Ur |
Édesapja | Sulgi |
Édesanyja | Abiszimti |
Házastársa | Mama |
Gyermekei | Ibbí-Szín |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Su-Szín témájú médiaállományokat. | |
Su-Szín (vagy Su-Szuen, sumer 𒋗𒀭𒂗𒋜 šu-den.su4, „Szín isten keze”, akkádul Gimil-Szín) a III. uri dinasztia negyedik uralkodója (középső kronológia: i. e. 2037 – i. e. 2029), Sulgi fia volt. Testvérét, Amar-Színt követte a trónon. Utóda fia, Ibbí-Szín.
A fokozódó külső veszély miatt harcokat kellett folytatnia a birodalom védelmében. Északnyugaton a hurrikkal sikerült megállapodást kötnie, – egyik hadvezére uralkodása harmadik évében a Ninuát uraló Tisatal hurri királlyal diplomáciai kapcsolatot létesített – de a részükről fenyegető veszélyt nem sikerült teljesen elhárítania. Idejében a legnagyobb veszélyt a nyugatról támadó amurrúk (sumerül: martuk) jelentették. Ellenük Szippartól északra – meghosszabbítva Sulgi falát – 275 km hosszú falat épített. A fal feltehetően az Eufrátesztől indultt Umm-Rausnál, a mai Habbaníja közelében és Számarra magasságában érte el a Tigris folyót, majd azon túl a Dijála folyótól északra folytatódott. De csak rövid időre sikerült ezzel a problémát megoldania.