Skublics Imre

A mai világban a Skublics Imre nagy jelentőséggel bír a társadalomban. Hatása különböző területekre terjedt ki, vitákat, vitákat és reflexiókat generált a fontosságáról és következményeiről. A politikai szférától a kulturális szféráig a Skublics Imre olyan általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Skublics Imre számos aspektusát, elemezve annak időbeli alakulását és az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk a Skublics Imre körül létező különböző perspektívákat, teljes áttekintést nyújtva a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáról.

Skublics Imre
Született1771. november 9.
Besenyő, Zala vármegye
Elhunyt1830. szeptember 26.
Besenyő, Zala vármegye (58 évesen)
Nemzetiségemagyar

Besenyői és velikei Skublics Imre Márton (Besenyő, Zala vármegye, 1771. november 9. – Besenyő, Zala vármegye, 1830. szeptember 26.), Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, jogász, ügyvéd, zalai földbirtokos, költő.[1]

Élete

A nemesi származású besenyői és velikei Skublics család sarja. Édesapja, besenyői és velikei Skublics János (1738–1808), táblabíró, édesanyja a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Erzsébet (1739–1781) volt. Apai nagyszülei besenyői és velikei Skublics Sándor (1695–1754) és lukafalvi Szarka Anna (1711–1789) voltak. Anyai nagyszülei zalalövői Csapody Ferenc (1689–1762) és szentviszlói Deseő Mária (†1756) voltak. Skublics Imre testvérei: báró Gerliczy Mihály (1774–1854) felesége, Skublics Paulina (1777–1848); Skublics Angéla (1775–1839), akinek a férje boldogfai Farkas János (1774–1847), táblabíró, Zala vármegye helyettes alispánja; és Skublics Sándor (1773–1830), táblabíró, aki elhagyta Zalát és a Nyitra vármegyei Veszelére költözött el.[2][3]

Skublics Imre 1787 és 1792 között ismerkedett meg Kisfaludy Sándorral a győri bencés gimnáziumban, ahova mindketten jártak. Később, együtt végezték el a pozsonyi jogakadémiát is.[4] Skublics Imre gyermekkori jó barátja volt mezőszegedi Szegedy Rózának, és tulajdonképpen a kisasszony rajta keresztül ismerte meg a jövendőbeli férjét, Kisfaludy Sándort.[5]

Tanulmányai befejezése után, a 25 éves ifjú ügyvéd, 1796. október 18.-a és 1798. szeptember 17.-e között a vármegye másodalügyésze lett, majd 1798. szeptember 17.-e és 1800. május 12.-e között Zala első alügyészévé választották meg.[6] 1800. május 12.-étől 1801. április 28.-áig a vármegye első aljegyzője eltt, majd 1801. december 10.-e és 1810. május 7.-e között Zala vármegye főjegyzője volt.[7] A főjegyzői tisztség betöltése alatt, Skublics Imre először 1805. október 17.-e és 1805. november 7.-e között volt a vármegye országgyűlési követe, majd később ismét 1808. augusztus 28.-a és 1808. november 5.-e között.[8]

A több nyelven beszélő igen művelt Skublics Imre édesapjától, és németújvári gróf Batthyány Ferenc hagyatékából örökölt házi könyvtárát irodalmár barátainak köszönhetően fejlesztette tovább. 1828 novemberében kelt végrendeletében külön rendelkezett a nagy könyvtár sorsáról. Mivel Skublics Imre sose házasodott meg és nem volt gyermeke, 1830-ban bekövetkezett halála után unokatestvéréhez, a Zalaszentbalázson élő Skublics Károly táblabíróhoz került a könyvtár, aki ezt egy évvel később adományozta a vármegyének.

1830. szeptember 26.-án hunyt el nőtlen és leszármazottak nélkül.

Jegyzetek

  1. ↑ familysearc.org Skublics Imre keresztelő lapja
  2. ↑ Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)1930-12-25 / 294. szám
  3. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Csapody család (zalalövői). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2024. XX. 119.o.)
  4. ↑ ZML.HU A SKUBLICS-KÖNYVTÁR RÖVID TÖRTÉNETE. . (Hozzáférés: 2016. szeptember 12.)
  5. ↑ Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)1972 / 5. szám. TANULMÁNY. Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése
  6. ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000) 270. o.
  7. ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000) 256. o.
  8. ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000) 243. o.