Simorjay Emese

Napjainkban a Simorjay Emese sok ember érdeklődésének témája lett szerte a világon. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a tudományban és a technológiában gyakorolt ​​​​hatásokig a Simorjay Emese felkeltette az akadémikusok, kutatók és szakemberek figyelmét különböző területekről. Ahogy folytatjuk a Simorjay Emese dimenzióinak feltárását, végtelen lehetőségekkel és kihívásokkal találkozunk, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy elgondolkodjunk a mindennapi életünkben betöltött fontosságán. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Simorjay Emese-et és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását, valamint az általa kínált lehetőségeket a jövőre nézve.

Simorjay Emese
Született1958. október 2. (66 éves)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1980)
KitüntetéseiNívódíj (1987)
Színészi pályafutása
Aktív évek1977–
Híres szerepeiJúlia William Shakespeare: Rómeó és Júlia
Hamupipőke Heltai Jenő: Szépek szépe
Nancy Lionel Bart: Oliver
Dorka L. Frank Baum: Óz, a nagy varázsló
Éva Hubay Miklós: Tüzet viszek
Vera Leonyid Zorin: Varsói melódia
Antónia Pierre Barillet–Jean-Pierre Grédy: A kaktusz virága
Dr. Nagy Éva Szomszédok

Simorjay Emese, olykor Simorjai (Budapest, 1958. október 2. –) magyar színművésznő.

Életpályája

Budapesten született, négygyermekes család legkisebb gyermekeként. A Központi Sportiskolában (KSI) művészi tornára, szertornára és akrobatikára járt, de tanult zongorázni is. 1973–1977 között a Semmelweis kórus tagja volt és táncolt az Építők Vadrózsa néptáncegyüttesében. Harmadikos gimnazistaként a Kerényi Imre vezette Faktor Színpad foglalkozásait látogatta. A budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Színművészeti Főiskolára elsőre sikeresen felvételizett.[3] Főiskolásként, 1977–1980 között a Vígszínház és a Pesti Színház előadásaiban szerepelt. Erről az időszakról mesélte:

„Olyan kitűnő produkciókban léphettem ekkor színpadra, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Bűn és bűnhődés, vagy a Harmincéves vagyok. A Pesti Színházban pedig már egész komoly szerepet bíztak rám: egy nap alatt kellett beugranom a megbetegedett Kovács Nóra helyett a Légköbméterbe, Kern András partnereként.[4]”

1978 nyarán Egerben az Agria Játékokon vendégszerepelt, amikor táviratot kapott és taxit küldtek érte, mindkettőt NDK-tévések küldték. Az Ein offenes Haus című hétrészes produkció egyik főszerepére kerestek „talpraesett, vidám magyar kislányt”. Valaki a németeknek Simorjay Emesét ajánlotta, így azután az NDK-beli tévénézők hamarabb ismerkedhettek meg vele, mint a hazaiak. 1980-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, operett-musical szakon Kazán István és Versényi Ida osztályában. 1980–1989 között a Budapesti Gyermekszínház (később Arany János Színház) színművésze volt. Az 1980-as években színésztársaival Balogh Bodor Attilával és Gömöri V. Istvánnal megalakították a Kenderkóc együttest. 1989–1991 között a Vidám Színpad tagja volt. 1991–1995 között szabadfoglalkozású színművész volt. 1995–1997 között a Ruttkai Éva Színházban játszott.[5] Vendégművészként fellépett a szekszárdi Német Színházban. Tanítással is foglalkozott, stúdiós növendékeknek szinkrontechnikát oktatott.

Rendszeresen vendégszerepelt a Rock Színházban és a Radnóti Színházban. Szinkronszínészként a népszerű, ismert hangú művészek közé tartozik.

Magánélete

Férje Márkus György, akitől 2002-ben Gergő nevű fia született. Családjával Noszvajon él.[6]

Színpadi szerepeiből

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek

Szinkron

Sorozatbeli szinkronszerepek

Videójátékbeli szinkronszerepek

  • Atlantis II (2000)

Lemezek, kazetta

  • Zizi bolygó titka
  • Zizi űrbázis jelentkezik
  • Csillagszemű robotok
  • Ajándék Meseországból (Pink Ananász együttes)

Díjak, elismerések

  • Nívódíj (1987)

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2016. július 15.)
  2. ↑ Česko-Slovenská filmová databáze (cseh nyelven), 2001
  3. ↑ Film Színház Muzsika, 1984. június 30. (28. évfolyam, 26. szám) Találkozás Simorjay Emesével
  4. ↑ Igaz Szó, 1982. május 1. (27. évfolyam, 9. szám)Kedvenceink: Simorjay Emese
  5. ↑ OSZMI
  6. ↑ Nincs időm unatkozni – Beszélgetés Simorjay Emese színművésszel

Források