Seawolf osztály
A mai világban a Seawolf osztály számos területen nagy jelentőséggel bír. Legyen szó politikai, társadalmi, kulturális vagy technológiai szféráról, a Seawolf osztály a vita és az érdeklődés központi témájaként pozícionálta magát. Hatását megfigyelték az emberek mindennapi életében, valamint a társadalmak dinamikájában és a különböző iparágak fejlődésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Seawolf osztály jelentését és fontosságát napjainkban, valamint életünk különböző területeire gyakorolt hatását. Továbbá elemezzük, hogy a Seawolf osztály hogyan marad továbbra is referenciapont a mai világban, és hogyan fog tovább növekedni jelentősége a jövőben.
| Seawolf osztály | |
| Hajótípus | Nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró |
| Névadó | USS Seawolf |
| Üzemeltető | US Navy |
| Pályafutása | |
| Építő | General Dynamics Electric Boat |
| Megrendelés | 29 darab, ebből 3 épült meg, a többit törölték |
| Építés kezdete | 1989 |
| Szolgálatba állítás | 1997 |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | Felszínen: 8600 t Lemerülve: 9138 t[1] |
| Hossz | 107 m |
| Szélesség | 12 m |
| Maximális merülési mélység | 610 m[2] |
| Hajtómű | Egy darab S6W nyomottvizes atomreaktor (45 000 LE), egy másodlagos hajtómű, egy hajócsavar |
| Sebesség | Felszínen: 33 km/h Merülésben: 65 km/h |
| Fegyverzet | 8 × 660mm torpedóvető cső (50 darab BGM–109 Tomahawk/AGM–84 Harpoon robotrepülőgép/Mk–48 torpedó) |
| Legénység | 140 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Seawolf osztály témájú médiaállományokat. | |
A Seawolf osztály az Amerikai Egyesült Államokban épített nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók egyik legmodernebb osztálya. A tervezést 1983-ban kezdték.[3] A tervek szerint a 29 darab épült volna belőle, de később ezt lecsökkentették 12-re, majd a hidegháború lezárulása és a költségvetés korlátozása miatt végül mindössze 3 darab készült el. Ez vezetett a Virginia osztály megtervezéséhez.
Felépítésük, jellemzőik
A Seawolf osztályt elsődlegesen a szovjet ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók (Typhoon osztály) és vadász-tengeralattjárók (Akula-osztály) elleni harcra tervezték. Az új tengeralattjárók hajóteste az erősebb HY–100 megjelölésű acélból készült, az ezt megelőző osztályoknál a HY–80-t használták.[4][5] A maximális merülési mélységet titkos adatként kezelik, a legjobb becslések szerint 487-610 méter között lehet, a végzetes merülési mélység pedig 732-970 méter között. A Los Angeles osztállyal összehasonlítva a Seawolf egységek nagyobbak, gyorsabbak és halkabbak, valamint több fegyver hordozására képes, illetve kétszer annyi torpedó-vetőcsővel rendelkezik (8 darab). A hajó alkalmas 50 Tomahawk robotrepülőgép hordozására és indítására tengeri és szárazföldi célpontok ellen. A hajók széleskörűen fel vannak szerelve sekély vízi és parti hadműveletek végrehajtására is. Mindegyikük fedélzetén AN/BSY-2 szonár található. A tengeralattjárókat S6W atomreaktorral és egy kis zajt kibocsátó pump jet hajtóművel látták el.
A sok újítás és a legkorszerűbb kialakítás miatt az egységek hatalmas pénzeket emésztettek fel, ezért csak 3 egység épült meg.[6]
Változatok
A USS Jimmy Carter nagyjából 30 méterrel hosszabb, mint az osztály másik két tagja. Ebben a szekcióban található az MMP (Multi-Mission Platform), ahonnan indulnak és ahova érkeznek a Navy SEAL erők és távolról irányítható vízalatti járművek.[7] A változtatásokat a General Dynamics Electric Boat végezte el, melyek 887 millió dollárba kerültek.[8]
Az osztály egységei
Jelenleg mindhárom egység szolgálatban áll.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Seawolf-class submarine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ The US Navy – Fact File. US Navy. . (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- ↑ SSN Seawolf Class Attack Submarine. Naval-technology.com
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- ↑ Polmar, Norman. The Naval Institute guide to the ships and aircraft of the U.S. fleet, 18, Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 81–82. o. (2004). ISBN 978-1-59114-685-8
- ↑ Zimmerman, Stan. Submarine Technology for the 21st Century. Victoria, British Columbia: Trafford Publishing, 81. o. (2000). ISBN 978-1-55212-330-0
- ↑ SSN-21 Seawolf Class. Federation of American Scientists. . (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- ↑ USS Jimmy Carter (SSN-23). Submarinehistory.com. . (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- ↑ Seawolf Class. General Dynamics Electric Boat. . (Hozzáférés: 2013. április 5.)
