Scelidosaurus

Napjainkban a Scelidosaurus a világ számos embere számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, akár a tudományos területen betöltött fontossága miatt, a Scelidosaurus emberek millióinak figyelmét ragadta meg. A Scelidosaurus eredetétől jelenlegi fejlődéséig különböző területeken tanulmányozás és vita tárgya volt, és mindenféle véleményt és elemzést generált. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Scelidosaurus különböző aspektusait és relevanciáját a jelenlegi kontextusban, annak érdekében, hogy megértsük hatását és jelentését a modern társadalomban.

Scelidosaurus
Evolúciós időszak: kora jura, 208–194 Ma
A Scelidosaurus rekonstrukciója
A Scelidosaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Thyreophora
Alrendág: Ankylosauria
Család: Scelidosauridae
Cope, 1869
Nem: Scelidosaurus
Owen, 1859
Fajok
  • S. harrisonii Owen, 1861 (típus)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Scelidosaurus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Scelidosaurus témájú médiaállományokat és Scelidosaurus témájú kategóriát.

A Scelidosaurus (nevének jelentése 'lábgyík', az ógörög σκελος / szkelosz, 'láb' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből)[1] a négy lábon járó, növényevő ankylosaurus dinoszauruszok egyik könnyen páncélozott neme, amely a kora jura kor hettangi–sinemuri korszakai idején, mintegy 208–194 millió évvel ezelőtt élt. A testhossza körülbelül 4 méter lehetett. A fosszíliáit Angliában és az egyesült államokbeli Arizonában is megtalálták. A Scelidosaurust a legkorábbi, teljes csontváz alapján ismert dinoszauruszként tartják számon.[2] Ez a nem és rokonai három kontinensen is megtalálhatók.

Az összehasonlító anatómus Richard Owen 1859-ben leírást készített a Scelidosaurusról. Napjainkban csak egyetlen faj, a S. harrisonii számít érvényesnek, bár az évek során többet is ehhez a nemhez kapcsoltak. A legkezdetlegesebb thyreophorák egyikeként, a Scelidosaurus alrenden belüli elhelyezkedése közel 150 éve viták tárgyát képezi. Ezen a helyzeten a legközelebbi rokonairól rendelkezésre álló csekély tudás sem segít.

Anatómia

A teljesen kifejlett Scelidosaurus a legtöbb dinoszauruszhoz képest kicsi volt. Az egyes tudósok által 4 méter hosszúra becsült[3] állat négy lábon járt, a hátsó lábai jóval hosszabbak voltak, mint a mellsők. A fák lombjainak eléréséhez a hátsó lábaira állhatott, de az a tény, hogy a mellső lábfejei a hátsókhoz hasonló méretűek voltak arra utal, hogy többnyire négy lábon tartózkodott. A Scelidosaurusnak négy lábujja volt, melyek közül a legbelső volt a legkisebb.[4]

Koponya

Egy Richard Owen által készített rajz egy hiányos Scelidosaurus koponyáról

A későbbi ankylosaurusoktól eltérően a koponya alacsony és háromszögletű, a hosszúsága nagyobb, mint a szélessége, a kezdetleges madármedencéjűekére hasonlít. A Scelidosaurus feje kicsi volt, a nyaka pedig hosszabbra nőtt, mint a legtöbb páncélos dinoszauruszé.

A többi thyreophorához hasonlóan a Scelidosaurus növényevő volt, és a növények darabolására szolgáló kis, levél formájú pofafogakkal rendelkezett. A Scelidosaurus az elképzelés szerint a le-fel mozgó állcsontok és az egymásra helyeződő pontszerű nyomást okozó fogak rendszerének segítségével táplálkozott.[5] A későbbi ankylosaurusoktól eltérően a Scelidosaurus koponyája még öt pár nyílással (fenestrae-vel) volt ellátva, ami a kezdetleges madármedencéjűeknél is megfigyelhető, a fogai pedig még inkább levélformájúak voltak, mint a későbbi páncélos dinoszauruszok fogai.[6]

Páncélzat

A Charmouth Heritage Coast Centre gyűjteményébe tartozó majdnem teljes Scelidosaurus csontváz, ami a csontos lemezek fosszíliáival együtt őrződött meg

A Scelidosaurus legsajátosabb jellemzője a bőrbe ágyazódott csontos lemezekből álló páncélzat. Ezek a bőrcsontok párhuzamos sorokban helyezkedtek el az állat törzse mentén.[3] Bőrcsontok találhatók a krokodilok, az övesállatok és egyes gyíkok bőrében is. Többféle méretben és formában is léteznek; a legtöbbjük kisméretű, lapos lemez, de vastagabb változatok is előfordulnak. A bőrcsontok általában vízszintes sorokba rendeződtek az állat nyakán, hátán és csípőjén, a végtagjain és a farkán pedig kisebb darabok helyezkedtek el. Az oldalsó bőrcsontok kúp alakúak, nem pengeszerűek, mint a Scutellosauruséi, és a nem azonosítására szolgáltak.[7] Emellett a fej mögött egy pár egyedi, háromágú tüske található.[4] A későbbi ankylosaurusokhoz viszonyítva a Scelidosaurus könnyű páncélzattal rendelkezett.

Fosszilizálódott bőrlenyomatokat is felfedeztek. A Scelidosaurus bőrcsontjai között a giláéhoz hasonló kerek pikkelyek helyezkedtek el.[3] A nagyobb bőrcsontok között kisebb (5–10 milliméteres) lapos szemcsék voltak a bőr belsejében. A későbbi ankylosaurusoknál ezek a kis bőrcsontok nagyobbakká válhattak, összeforrva a bőrcsont lemezzel, ahogyan az az olyan nemek esetében is látható, mint az Ankylosaurus.[7]

Táplálkozás

A Scelidosaurus és jura időszaki rokonai növényevők voltak. Míg más madármedencéjűek növényi anyagok megőrlésére szolgáló fogakkal rendelkeztek, addig a Scelidosaurus fogai kicsik, kevésbé összetettek voltak, állkapcsa pedig csak le-fel mozgásra volt képes.[3] Ebből a szempontból a szintén kezdetleges fogakkal és állcsontokkal ellátott stegosaurusokra hasonlítottak.[8] Emellett a stegosaurusokhoz, valamint a krokodilokhoz és a modern madarakhoz hasonlóan (a rágás képességének hiánya miatt) gasztrolitokat nyeltek az élelem feldolgozásának elősegítésére.[9] Az étrendjük leveles növényekből vagy gyümölcsökből állt,[3] ugyanis a fűfélék csak a kréta időszak végén fejlődtek ki, miután a Scelidosaurus már kihalt.

Osztályozás

A Scelidosaurus madármedencéjű volt, és változóan ankylosaurusként, illetve stegosaurusként sorolták be. A vita még nem zárult le; jelenleg úgy tartják, hogy valamivel közelebb áll az ankylosaurusokhoz, mint a stegosaurusokhoz, és ennek folytán igazi ankylosaurus volt,[6][10] vagy az ankylosaurus-stegosaurus szétválás bazális képviselője.[4] A stegosaurusként való besorolást jelenleg nem támogatják, de a régebbi dinoszauruszokról szóló könyvekben még megtalálható.[11] Ankylosaurusként való besorolása ellenére a Scelidosaurus a Stegosaurusszal közös tulajdonságokkal, például nehéz, a csípő felé magasodó törzzsel és a háta mentén elhelyezett csontos lemezekkel rendelkezett.

A Scelidosaurustól származik az ankylosaurusok és stegosaurusok őséhez közel álló kezdetleges madármedencéjűek csoportja, a Scelidosauridae család neve.[3] A Scelidosaurus mellett a klád további tagjai közé tartozik a Bienosaurus és a feltételezés szerint a Scutellosaurus is. A csoportot Edward Drinker Cope hozta létre 1869-ben, 2001-ben pedig a Scelidosaurus rokonságába tartozó Bienosaurus tanulmányozását követően Dong Zhiming (Tung Cse-ming) vette újra használatba. A scelidosauridák a kora jura kori formációkban találhatók meg, és a késő jura korig fennmaradhattak. Fosszíliáik Kína, Anglia és az egyesült államokbeli Arizona területéről kerültek elő. Egyes őslénykutatók szerint a Scelidosauridae parafiletikus csoport, de Michael J. Benton (2004-ben) monofiletikusnak minősítette.[12]

A Scelidosaurusnál bazálisabb thyreophorák fosszilis rekordja szórványos. A Scutellosaurusnál kezdetlegesebb, fakultatív módon két lábon járó nemre Arizonában is rátaláltak. Franciaországban egy 195 millió évvel ezelőtt élt, feltételezett korai páncélos dinoszaurusz lábnyomait fedezték fel.[13] E kezdetleges thyreophorák ősei a Lesothosaurushoz hasonló korai madármedencéjűekből fejlődtek ki a késő triász kor során.[4]

Fajok

A S. harrisonii, melyről Owen készített leírást, jelenleg az egyetlen elismert faj, amely több majdnem teljes csontváz alapján ismert. A sinemuri korszakban keletkezett Lufeng-formáció alsó részéről egy második faj is előkerült. A S. oehlerit David J. Simmons 1965-ben egy új nem, a Tatisaurus tagjaként írta le. Ezt a fajt 1996-ban Spencer G. Lucas a Scelidosaurus nembe sorolta át.[14] Mivel a fajok töredékesen ismertek, ezt az áthelyezést nem fogadták el, és a S. oehlerit jelenleg ismét Tatisaurus néven tartják számon.[4][15]

A felfedezés története

A Scelidosaurus harrisonii csontvázának O.C. Marsh által készített rekonstrukciója

1858-ban a charmouthi James Harrison az angliai (Charmouth és Lyme Regis közötti) Black Ven szirtjeinél, feltehetően a cementgyártáshoz szükséges nyersanyagok utáni kutatás közben rátalált néhány töredékes lábcsont fosszíliára. A leleteket elküldte a Természetrajzi Múzeum (Natural History Museum, korábbi nevén British Museum (Natural History)) professzorának Sir Richard Owennek. Ezek a későbbiekben az ugyanott talált egyéb maradványokkal együtt majdnem a teljes csontvázat megmutatták. A Scelidosaurust Owen 1859-ben nevezte el; azonban a teljes leírása csak 1863-ban jelent meg. Sajnálatos módon a Scelidosaurus leletanyaga összekeveredett egy theropoda dinoszaurusz hiányos maradványaival, amire csak 1968-ban derült fény.[16] 1888-ban a Scelidosaurus egyik térdízületét Richard Lydekker az állat lektotípusaként jelölte meg.

A Scelidosaurus rejtélyes fosszíliái a nem osztályozásával kapcsolatban sok éven át vitákat váltottak ki. Karl Alfred von Zittel (1902-ben), William E. Swinton (1934-ben), valamint Robert M. Appleby és szerzőtársai (1967-ben) a nemet stegosaurusként azonosították.[17] Egy 1968-as cikkben, Alfred S. Romer kijelentette, hogy az állat ankylosaurus volt.[17] 1977-ben a Queenslandi Egyetem őslénykutatója, Richard Thulborn a Scelidosaurust megkísérelte a Tenontosaurushoz vagy az Iguanodonhoz hasonló ornithopodaként átsorolni.[17] Thulborn azt állította, hogy a Scelidosaurus könnyű felépítésű, a futáshoz alkalmazkodott két lábon járó dinoszaurusz volt. Thulborn 1977-es, a nemmel kapcsolatos elméletét később elvetették.

1968-ban Bernard H. Newman a térdízület Lydekker által lektotípusként való megjelölését hivatalosan visszavonatta a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúra Bizottsággal, mivel a lelet egy megalosauridához tartozott. 1995-ben Samuel Welles és szerzőtársai a combcsontból és egy részleges sípcsontból álló fosszíliát nem hivatalosan átsorolták a „Merosaurus” nembe.[18]

1989-ben a Kayenta-formációban (a Glen Canyon-csoportban) Észak-Arizonában talált és a Scelidosaurus bőrcsontjaiként azonosított maradványok alapján megállapították, hogy az adott kőzetréteg körülbelül 200 millió éves.[19] Ezek a bőrcsontok geológiai összeköttetést teremtenek az arizonai Glen Canyon és Európa között, ahol a Scelidosaurus maradványait már korábban felfedezték.[19] Egyes tudósok azonban vitatják, hogy a maradványok a Scelidosaurustól származnak.[4]

2000-ben David M. Martill és szerzőtársai bejelentették, hogy az egyik Scelidosaurus példányban megőrződött lágy szövetre bukkantak. A fosszília nyolc farokcsigolyából áll, amelyek egy olyan karbonát agyagkő lemezből kerültek elő, ami a késő hettangi alkorszak és a sinemuri korszak között keletkezett. A fosszília egy része úgy őrződött meg, hogy a csigolya körüli lágy szövet lenyomata látható maradt, emellett pedig egy bőrcsontok feletti bőrréteg is megjelenik.[7] A szerzők arra következtettek, hogy az összes bazális páncélos dinoszaurusz bőrcsontjait kemény, valószínűleg elszarusodott bőrréteg borította.[7]

Popkulturális hatás

A Scelidosaurus harrisonii modellje a Charmouth Heritage Coast Centre épületében

Bár az Scelidosaurus majdnem olyan jól ismert, mint testvértaxonjai, az Ankylosaurus és a Stegosaurus, mégis ritkán tűnik fel a médiában. Szerepel a Jurassic Park III: Park Builder című videójátékban, melyben a játékos a dinoszauruszokat, köztük a Scelidosaurust gondozhatja. Ez a dinoszaurusz az angliai Charmouthban álló Charmouth Heritage Coast Centre fő kiállításának részét képezi. A központban megtalálható a Scelidosaurus modellje és a környéken talált fosszíliáinak másolata. A Harry and His Bucket Full of Dinosaurs című gyermekműsorban szerepel egy Sid nevű Scelidosaurus, aki Harry egyik dinoszaurusz barátja.

Jegyzetek

  1. ↑ Liddell, Henry G., Scott, Robert. Greek-English Lexicon, Abridged Edition, Oxford, UK: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  2. ↑ Norman, David. Scelidosaurus, the earliest complete dinosaur, The Armored Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 3–24. o. (2001). ISBN 0253339642 
  3. ↑ a b c d e f Lambert, D. The Ultimate Dinosaur Book. New York: Dorling Kindersley, 110–113. o. (1993). ISBN 1-56458-304-X 
  4. ↑ a b c d e f Norman, D.B., Witmer, L.M., and Weishampel, D.B..szerk.: Weishampel, D.B., Dodson, P., and Osmólska, H.: Basal Thyreophora, The Dinosauria, 2nd Edition. University of Californian Press, 335–342. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  5. ↑ Barrett, P.M..szerk.: Carpenter, Kenneth(ed): Tooth wear and possible jaw action of Scelidosaurus harrisoni Owen and a review of feeding mechanisms in other thyreophoran dinosaurs, The Armored Dinosaurs. Indiana University Press, 25–52. o. (2001). ISBN 0-253-33964-2 
  6. ↑ a b Kazlev, M. Alan: Palaeos Vertebrates 230.400 Ornithischia: Ankylosauromorpha. Palaeos, 2007. . (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  7. ↑ a b c d Martill, D.M., Batten, D.J., and Loydell, D.K. (2000). „A New Specimen of the Thyreophoran Dinosaur CF Scelidosaurus with Soft Tissue Preservation” (PDF). Palaeontology 43 (3), 549–559. o. DOI:10.1111/j.0031-0239.2000.00139.x. (Hozzáférés: 2010. november 12.) 
  8. ↑ Galton PM, Upchurch P.szerk.: Weishampel DB, Dodson P, Osmólska H: Stegosauria, The Dinosauria (2nd Edition. University of California Press, 361. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  9. ↑ Jacobson, RJ.: Stegosaurs. The Dinosaur Encyclopaedia. . (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  10. ↑ Carpenter, Kenneth.szerk.: Carpenter, Kenneth(ed): Phylogenetic Analysis of Ankylosauria, The Armored Dinosaurs. Indiana University Press, 455–480. o. (2001). ISBN 0-253-33964-2 
  11. ↑ Colbert, Edwin H.. The Age of Reptiles. New York: W. W. Norton & Company, Inc., 128. o. (1965). ISBN 0486293777 
  12. ↑ Benton, M.J..szerk.: Third ed.: Vertebrate Palaeontology. Blackwell Publishing (2004). ISBN 9780632056378 
  13. ↑ Le Loeuff, J., Lockley, M., Meyer, C., and Petit, J.-P. (1999). „Discovery of a thyreophoran trackway in the Hettangian of central France”. C. R. Acad. Sci. Paris 2 (328), 215–219. o. 
  14. ↑ Lucas, SG. (1996). „The Thyreophoran Dinosaur Scelidosaurus from the Lower Jurassic Lufeng Formation, Yunnan, China”. Museum of Northern Arizona Bulletin 60, 81–85. o. 
  15. ↑ Norman, David B., Butler, Richard J.; and Maidment, Susannah C.R. (2007). „Reconsidering the status and affinities of the ornithischian dinosaur Tatisaurus oehleri Simmons, 1965”. Zoological Journal of the Linnean Society 150, 865–874. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2007.00301.x. 
  16. ↑ Newman, B.H. (1968). „The Jurassic dinosaur Scelidosaurus harrisoni, Owen” (PDF). Palaeontology 11 (1), 40–43. o. (Hozzáférés: 2010. november 12.) [halott link]
  17. ↑ a b c Thulborn, R.A. (1977. július). „Relationships of the lower Jurassic dinosaur Scelidosaurus harrisonii”. Journal of Paleontology 51 (4), 725–739. o. 
  18. ↑ Mortimer, M: Ceratosauria. The Theropod Database. University of Washington, 2004. . (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  19. ↑ a b Padian, K. (1989. május). „Presence of the dinosaur Scelidosaurus indicates Jurassic age for the Kayenta Formation (Glen Canyon Group, northern Arizona)”. Geology 17 (5), 438–441. o. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scelidosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk