A mai világban a Sørvágsvatn olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és heves vitákat váltott ki különböző területeken. A Sørvágsvatn megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét, ellentmondó véleményeket generált, és mély elmélkedéseket váltott ki a társadalomra gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben a Sørvágsvatn különböző szempontjait vizsgáljuk meg, és elemezzük a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Az eredetétől a következményeiig egy olyan mélyreható elemzésbe fogunk beleásni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget és a jövőre vonatkozó következményeit.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Sørvágsvatn / Leitisvatn | |
![]() | |
Ország(ok) | ![]() |
Hely | Vágar |
Vízgyűjtő terület | 35,2 km² |
Elsődleges források | Skjatlá |
Elsődleges lefolyások | Bøsdalaá |
Hosszúság | 6 km |
Szélesség | 0,8 km |
Felszíni terület | 3,4[1] km² |
Átlagos mélység | 27,5 m |
Legnagyobb mélység | 59 m |
Tszf. magasság | 32 m |
Települések | Vatnsoyrar, Miðvágur |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sørvágsvatn / Leitisvatn témájú médiaállományokat. | |
A Sørvágsvatn vagy más néven Leitisvatn Feröer legnagyobb tava. Vágar szigetén található,[2] Sørvágur és Vágar község határán (nevét előbbiről kapta). Területe 3,4 km².[1]
A két elnevezés használata területi eltérést mutat: a nyugati parton a Sørvágsvatn (Sørvágur település után), a keleti parton pedig a Leitisvatn elnevezést használják. Legtöbbször azonban egyszerűen Vatnið („a tó”) néven említik.
A tó 32 m tengerszint feletti magasságban fekszik, Vágar déli részén. Észak-déli irányban nyúlik el mintegy 6 km hosszan; legnagyobb szélessége 800 m. 59 méteres mélységével a legmélyebb tó a szigetcsoporton.
A tavat egész partvonalán számos apró patak táplálja; legjelentősebb a Skjatlá az északi parton. Vizét a déli végén a Bøsdalaá patak és a Bøsdalafossur vezeti le az Atlanti-óceánba.[2] Egyes térképeken úgy tűnik, mintha a tó közvetlenül, fjordként kapcsolódna az óceánhoz, azonban a patak vize 32 m magasból függőlegesen zuhan a tengerbe. Ezen a déli oldalon található egyébként a Trælanípa nevű sziklaszirt is.
A szemközti, északi parton található Vatnsoyrar, az egyetlen település Feröeren, amely nem tengerparton fekszik. Itt található a tó egyetlen homokos partszakasza, a többi részen sziklás a part.
A II. világháború alatt – a baráti brit megszállás idején – a tavat hidroplánok leszállóhelyeként használták. Nem sokkal később megépült a közeli Vágari repülőtér. 2005. március 24-én egy amerikai magánrepülőgép hajtott végre sikeres kényszerleszállást a tó vizén.
A tó népszerű horgászhely a helyiek körében; a csónakról való horgászat engedélyezett. A főszezon májustól októberig tart. Legjellemzőbb halai a Lazacfélék közé tartozó Salvelinus nemhez tartoznak.[3]