Ebben a cikkben elmélyülünk a Rituximab izgalmas világában, feltárva annak különböző aspektusait, jellemzőit és lehetséges alkalmazási lehetőségeit a mindennapi életben. A Rituximab olyan téma, amely felkeltette a kutatók, szakértők és lelkesek érdeklődését, mivel különböző területeken releváns, és képes befolyásolni gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekvésünket. Ennek megfelelően a Rituximab-et különböző nézőpontokból elemezzük, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító látásmódot kínáljunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát és lehetőségeit. A kezdetektől a jövőbeli előrejelzésekig a Rituximab izgalmas témaként mutatkozik meg, amely felkelti a kíváncsiságot, és arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a mai világra gyakorolt hatásán.
Rituximab | |||
| |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 174722-31-7 | ||
ChemSpider | NA | ||
DrugBank | DB00073 | ||
KEGG | D02994 | ||
ATC kód | L01XC02 | ||
UNII | 4F4X42SYQ6 | ||
ChEMBL | 1201576 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6416H9874N1688O1987S44 | ||
Moláris tömeg | 143859,7 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Biohasznosíthatóság | 100% (IV) | ||
Biológiai felezési idő |
30 – 400 óra (az adagtól és a kezelés tartamától függően) | ||
Kiválasztás | Uncertain: may undergo phagocytosis and catabolism in RES | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | Rx-only | ||
Terhességi kategória | emberre nincsenek megfelelő kísérletek | ||
C (US) | |||
Alkalmazás | csak intravénás infúzióban |
A Rituximab egy Rituxan® és MabThera® néven forgalomba került mesterséges monoklonális antitest, mely a B-sejtek sejtfelszínén található CD20 molekulát ismeri fel. Elsősorban a B-sejtes non-Hodgkin limfómák, a B-sejtes leukémiák és néhány autoimmun kórkép kezelésére használják.[1]
A rituximabot a IDEC Pharmaceuticals fejlesztette ki, és először az FDA hagyta jóvá alkalmazását 1997-ben olyan limfómáknál amelyek más kemoterápiás módszerekre nem reagáltak. A végleges szabadalmaztatása a McLaughlin et al[2] tanulmánya után történt meg.Manapság ez a standard bevezető terápia az agresszív B- sejtes limfómáknál (pl.: diffúz nagy B-sejtes limfóma) CHOP kemoterápiával kombinálva. Pillanatnyilag az Egyesült Államokban a Biogen Idec és Genentech, az EU-ban a Roche forgalmazza.
A rituximab csökkenti a B-sejtek számát, ezért olyan betegségek kezelésére használják, amelyeket a B-sejek túl nagy száma, hiperaktivitása, vagy diszfunkciója jellemez.
A legtöbb rituximabot kapó betegnek daganatos betegsége van, például leukémiája vagy limfómája.
A rituximab hatásosnak bizonyult a reumatoid artritisz kezelésében három randomizált tanulmányban és mára engedélyezve lett a használata a nehezen gyógyuló esetekre. .[3] (Az FDA metotrexáttal (MTX) való kombinációját hagyta jóvá a közepes és a súlyos aktív remumatoid artritiszben szenvedő felnőtt betegeknek a tünetek enyhítésére, akik nem kielégítően válaszoltak a tumor nekrózis faktor (TNF) antagonista terápiára.) Van bizonyíték arra is, hogy a rituximab hatékony más autoimmun betegségekben is, például az idiopátiás autoimmun hemolítikus anémia, az idiopátiás thrombocytopéniás purpura (ITP),[4][5] Evans syndrome,[6] vaszkulitis, bullózus bőrelváltozások, egyes típusú diabétesz, Sjögren-szindróma, Devic-szindróma és szisztémás lupus erythematosus.
A rituximabot most már használhatják a veseátültetésen átesettek kezelésében is. A gyógyszer kifejezetten hatékony az olyan átültettet szerveknél, ahol a donor és a recipiens vércsoportja nem egyezik. Szintén használhatják indukciós terápiaként olyan betegeknél veseátültetés előtt, akiknél a kilökődés veszélye nagyobb (pl.: többedik átültetés).
Az antitest kötődik a CD20 sejtfelszíni markerhez. A CD20 marker B-limfocitákra specifikus. Nem válik le, modulálódik, vagy internalizálódik. Habár a CD20 marker funkciója nem teljesen ismert, valószínűsíthető, hogy szerepet játszhat a plazmamemebrán Ca2+ áteresztő képességének változásában, ezzel szabályozva az intracelluláris Ca2+ koncentrációt és ezzel a B-sejtek aktivációját.
A rituximab pontos hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott, a következő mechanizmusok állhatnak a háttérben:
A kombinált effektus a B-limfociták eliminálódásához vezet a szervezetből (beleértve a rákos sejteket is), ami lehetővé teszi, hogy a limfatikus őssejtekből új, egészséges B-limfociták képződhessenek.
Binder és munkatársai tovább kutatták a rituximabot kötő CD20 molekulát és rájöttek, hogy a 170-173 és 182-185 aminosavak között, amelyek fizikailag közel vannak egymáshoz, egy diszulfid híd alakul ki a 167-es és a 183-as aminosav között.[7]
Súlyos mellékhatások:
betegek 70 - 80% -ánál