Ebben a cikkben a Porto Cesareo témáját különböző nézőpontokból tárgyaljuk, elemezve annak fontosságát, hatását és relevanciáját a mai társadalomban. A Porto Cesareo-hez kapcsolódó különféle szempontokat, valamint társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai vonatkozásait vizsgáljuk meg. A cikk során különböző vélemények és nézőpontok kerülnek bemutatásra, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsanak a Porto Cesareo-ről. Ezenkívül megvizsgálják a lehetséges megoldásokat és kezdeményezéseket a Porto Cesareo által jelentett kihívások kezelésére, hogy ösztönözzék a párbeszédet és a témával kapcsolatos gondolkodást.
Porto Cesareo | |||
![]() | |||
Torre Cesarea | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Puglia | ||
Megye | Lecce (LE) | ||
Rang | község | ||
Frazionék | Torre Lapillo | ||
Védőszent | Szűz Mária | ||
Irányítószám | 73010 | ||
Körzethívószám | 0833 | ||
Forgalmi rendszám | LE | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6300 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 127,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 1 m | ||
Terület | 34,67 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() | |||
Elhelyezkedése Lecce térképén | |||
Porto Cesareo weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Porto Cesareo témájú médiaállományokat. | |||
Porto Cesareo község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében.
A tipikus dél-olaszországi halászfalu a Tarantói-öböl partján helyezkedik el. Keskeny utcák és fehérre meszelt házak jellemzik. Napjainkban gazdaságának fő mozgatórugója a turizmus, aminek fellendülését elsősorban 17 km hosszú partszakaszának köszönheti. A tengerpart mellett számos kis lakatlan sziget fekszik, melyek egy természetvédelmi rezervátumot alkotnak.
A régészeti leletek szerint az első települést ezen a vidéken a görögök alapították. A rómaiak Portus Sasinae néven volt ismert. A Nyugat-római Birodalom bukása után a település elnéptelenedett és csak később, a 10. században népesült be újra. A 15. századtól kezdve az Orsini del Balzo, majd az Aquaviva nemesi családok birtoka volt. Ebben az időszakban épült fel a falu őrtornya a kalózok elleni védelem érdekében. A 18. században egy tonhaltenyésztő telepet létesítettek. 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
A népesség számának alakulása: