Popkultúra

A popkultúra (szakirodalomban sokszor tömegkultúra, továbbá népszerű kultúra, populáris kultúra, angolul: popular culture) egy fajta tömegkultúra, ami a 20. században jelenik meg és többek között az úgynevezett „magas kultúra” ellentéteként határozzák meg. Szokás még az „alsó osztály” kultúrájának is nevezni, főleg angol nyelvterületen. Néha tévesen a „pop”, mint zenei stílus kultúrájával azonosítják, ami habár része a popkultúrának, de a popkultúra egy jóval tágabb területet felölelő fogalom. A „pop” szótag a „popular” rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent. Fontos kitétel azonban, hogy nem minden popkultúra, ami távol esik a „magas kultúrától” és habár sokszor negatív képzetet társítanak a fogalomhoz, nem feltétlenül jelent kulturálisan lebecsülendő tartalmat. A popkultúra egyes elemei érdekes és értékes lenyomatai lehetnek az adott társadalmi időszaknak. A popkultúrán belül vagy azzal párhuzamosan létezik a szubkultúra, mely további, szűkebb csoportok sokszor jellegzetes, specifikus érdeklődési köreit jelöli.

Története

Noha a tömegkultúra egyes elemei már jóval előbb megjelennek a történelemben, mint például az ókori Róma cirkuszai, de egységes meghatározó formában a második világháború után jelenik meg a tömegtermelés és a tömegmédia által. Az elnevezést a stílus a 60-as években kapja. Habár a fejlett, tömegtermeléssel foglalkozó szabad országokban megjelenik valamilyen formája, de az Amerikai Egyesült Államok az egyik fő popkultúra termelő ország, aminek termékei kihat más országok popkultúrájára is. A hatás még az erős mangaiparnak köszönhetően Japánban is erős, de a kihatása az amerikai popkultúrához képest már kisebb. A popkultúra gyakran globális is egyben.

Meghatározásai

Trabant 601 a keleti blokk popkultúrájának része lett

Többféle módon is definiálható, hogy mi tekinthető popkultúrának, igaz ezen maghatározások esetenként relatívak és gyakoriak a kivételek is:

Tömegmédia

Popikon akciófilm-sztárok (Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Chuck Norris, Jean-Claude Van Damme, Jackie Chan, Steven Seagal, Dolph Lundgren). Chuck Norris nemcsak a filmek által, hanem az interneten is sztár lett

Csatornák

Popikonok

A tömegmédia kitermeli a maga ikonjait. Ezek a popkultúra ikonok tömegek számára meghatározó példaképek és modern kori „hősök”. A jelenség köré leggyakrabban igényeket kiszolgáló iparág épül, ami tovább generálja a popkulturális hatást. A bulvármédiával kialakulhat a szimbiózis. Gyakori, hogy a popikon tudatos háttérmunka és építés eredménye. Cél a tömeges eladhatóság.

Pop-art

A stílus Angliában született az 1950-es években. Az 1960-as évek elejétől kezdve Amerikából terjedt el, de részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A művészek olykor hétköznapi elemeket, banális dolgokat mindennapi életből származó anyagokat használnak fel és helyezik új környezetbe ezáltal gondolkodásra késztetve. A pop-art alapmagatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt – hagyományos – művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatai skálája a cinikustól a tragikusig terjed.

Szeretem Los Angelest. Szeretem Hollywoodot. Olyan gyönyörűek! Minden műanyag, de én szeretem a műanyagot. Műanyag akarok lenni én is.
– Andy Warhol

Kritikája

A személytelen tömegterméket képviselő popkultúrával szemben megjelenik a kritika és egyes csoportok ellenreakciója. Jellemző hogy ezen ellen irányzatok habár szemben állnak a popkultúrával, de a „magas kultúrától” is elzárkóznak. Egyes esetekben előfordulhat az a fonák helyzet is, hogy például egy popkultúrát kritizáló film később maga is a popkultúra részévé válik.

Szubkultúra

A tömegtől elkülönülő, harsány, provokatív akár agresszív csoport megnyilvánulása, ugyanakkor kerüli a „magas kultúrát” is. Például emo, gót, punk, gang(banda) csoportok.

Film és televízió

Különösképp a 90-es évek táján jelennek meg azon filmek és sorozatok, amelyek kritizálják a popkultúrát. Gyakori eszköz a megbotránkoztatás és provokáció. Az ilyen produkciók egyes elemei népszerűségük után idővel átszivárogtatnak a popkultúrába, mint például a Chewbacca-védelem.

Zene

A könnyűzene egyes műfajai ellentmondanak a „magas kultúrának”, de elzárkózik az igénytelen és kommercializálódott popkultúrától is. Ilyenek:

A pop és magaskultúra kölcsönhatása

Habár a popkultúra definiálásakor szembehelyezik a magaskultúrával mégis a gyakori köztük a kölcsönös behatás. Az érthető, hogy a magaskultúrából népszerű motívumok átivódhatnak popkultúrába és ott elterjednek. Ilyenek például a népszerű komolyzene dallamok, mint Liszt Ferenc szerelmi álmok zongora ciklusának részlete, amely közkedvelt és szívesen feldolgozott darab lett, még ha ennek a komolyzene-rajongók nem is feltétlen örültek. Akárcsak abban az esetben, amikor egy kávéreklámban Szabó Lőrinc vers részleteit használták fel kereskedelmi célokra.

A hatás viszont fordított irányba is működik. Nem ritka, hogy egy maga idejében popkulturális elem idővel „megdicsőül” és átveszi a magas kultúra vagy átalakul intézményes réteg kultúrává.

Érdekes az a jelenség is, amikor a popkultúra „minőségi” alapanyagokat használ populáris célokra. Kihasználva azt a lehetőséget, hogy a tömegmédia tőkeerős iparág, időnként „művész” anyaggal is dolgozik. Például sok elismert filmes – igaz titokban – vállalt reklámfilmkészítést, ahogy 1984-ben Ridley Scott is forgatott Macintosh reklámfilmet az Apple számára. Másik jellemző példa az ún. spagetti western filmek, amelynek több darabja számít ma már kulturálisan elismertnek. Itt is megfigyelhető esetenként a minőségi alkotóelemek, mint a filmkészítők szakmai összeköttetésének és viszonylagos olcsóságának köszönhetően több ilyen filmet Ennio Morricone zenéje segített halhatatlanná, és idővel a magas kultúra számára elfogadhatóbbá tenni.

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. Fikablogok: amiről csak kevesen írnak. . (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  2. Biography Andy Warhol. . (Hozzáférés: 2012. június 14.)
  3. Episodes about real life pop-culture fads. . (Hozzáférés: 2012. június 25.)
  4. Kávéreklám Szabó Lőrinc soraival
  5. Ridley Scott Apple reklám - 1984

Kapcsolódó szócikkek

Források

További információk