Pilisi erdőispánság
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Pilisi erdőispánság témáját, holisztikus szemszögből kitérve annak különböző oldalaira és perspektíváira. A Pilisi erdőispánság napjainkban nagyon fontos téma, amely széles körű vitát és érdeklődést váltott ki különböző területeken. A következő néhány sorban elemezzük a Pilisi erdőispánság történeti hátterét, a kortárs társadalomra gyakorolt hatását, valamint a lehetséges jövőbeli következményeket. A legmélyebb aspektusaiba fogunk beleásni, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító víziót kínáljunk a Pilisi erdőispánság-ről, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy jobban megértsék és jobban átlássák ezt a nagyon releváns témát.
A pilisi erdőispánság királyi udvarbirtok volt a 12. század végétől a Pilis erdő és hegység területén, amit erdőóvó–ardó szolgálónépek laktak. Vezetőjét, a pilisi ispánt (comes) – aki az erdőispánság gondnoka volt, nem megyésispán – 1225-ben említik először. A tatárjárás után az erdőbirtokot IV. Béla feleségének, Mária királynénak adta, s ekkor épült fel Visegrádon a kővár. A 14. század végéig a visegrádi várnagy volt egyben a pilisi ispán is, ezután a cím megszűnt. Az erdőispánság területe lassan benépesült, a terület nemesi vármegyévé alakult (Pilis vármegye).[1]
Források
- ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9
