Ebben a cikkben meghívjuk Önt, hogy lépjen be a Palásti Pál izgalmas világába. Ezen a vonalon a Palásti Pál-hez kapcsolódó különféle szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Megvizsgáljuk következményeit, relevanciáját ma és lehetséges hatásait a jövőben. Hasonlóképpen elemezzük a terület szakértőitől származó különböző nézőpontokat és véleményeket, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk a Palásti Pál-ről. Készüljön fel, hogy mindent megtudjon, amit a Palásti Pál-ről tudnia kell ebben a cikkben!
| Palásti Pál | |
| Született | 1929. április 20. Budapest |
| Elhunyt | 2007. április 21. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | zenei szerkesztő zenei rendező |
Palásti Pál (Budapest, 1929. április 20. – Budapest, 2007. április 21.) a Magyar Rádió és a televízió zenei rendezője, szerkesztője, a Magyar Televízió örökös tagja.
1948-ban 19 évesen „lemezforgatóként” kezdte rádiós pályáját, majd az aktuális osztályra és az irodalmi osztályra került. Autodidakta volt. A zene és az irodalom szeretetét még otthonról hozta, nagy szorgalommal tett szert széleskörű ismeretekre. Szinte minden zenei műfajban otthonosan mozgott, polihisztora volt szakmájának. A Magyar Rádió Kívánságműsorának 1500-szor volt zenei munkatársa. A Magyar Televízió indulásakor annak egyetlen zenei szerkesztője lett. Erről mesélte:
„…az ötvenes évek végén még úgy indult, hogy a televíziónak sem saját zenei anyaga, sem magnetofonja még nem volt. Zenei aláfestést pedig szinte minden műsorhoz igényeltek. Zenekísérettel indult az akkori televízió híradó, muzsika festette alá a tsz-riportot, zene kellett a televíziós játékokhoz, a dokumentumfilmekhez. Délben rendszerint megnéztem az esti tévéhíradó előzetes anyagát, elrohantam a rádió zenei osztályára, kiválasztottam a megfelelő hanglemezeket és ezeket forgattam le adás közben. Ugyanígy készült az akkoriban mindig élő adásban a képernyőn megjelenő televíziós játékok zenéje is.[1]”
Később a televízió zajbrigádjának technikai rendező csoportvezetője,[2] majd a zenei szerkesztők csoportjának vezetője lett.
A nemzetközi hírnevet Szabó István Oscar-díjas filmjében, a Mephistóban való közreműködése hozta meg számára.
Dénes Gábor filmrendező így emlékezett rá:
„Elképesztő memóriája volt, valóságos zenetárként tartották számon. Végső mentsvára rendezőknek, szerkesztőknek.… Beleérző készsége segítette a kívánt hangulatot legjobban megragadó zene kiválasztásában.[3]”
Unokabátyja volt Tamássy Zdenko zeneszerző.[4]