Pálmaliliom

Pálmaliliom
Yucca decipiensYucca decipiens
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Agaveaceae)
Alcsalád: Agávéformák (Agavoideae)
Nemzetség: Yucca
L. (1753)
Szinonimák
  • Clistoyucca (Engelm.) Trel.
  • Codonocrinum Willd. ex Schult. & Schult.f.
  • Samuela Trel.
  • Sarcoyucca (Trel.) Linding.
Hivatkozások
WikifajokWikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pálmaliliom témájú rendszertani információt.

CommonsCommons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmaliliom témájú médiaállományokat és Pálmaliliom témájú kategóriát.

Yucca guatemalensis Yucca thompsoniana virága Yucca-fajok által dominált növénytársulás a mexikói San Lius Potosi mellett Faxon-jukka a Las Vegas-i Springs Preserve Garden-ben Józsué-pálmaliliom virágrügye Yucca elata virágzó hajtása a Las Vegas-i Desert Demonstration Garden-ben Yucca rigida hajtáscsúcsa Yucca schidigera a Kaliforniai Palm Canyonban

A pálmaliliom vagy jukka (Yucca) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó nemzetség. A „pálmaliliom” nevet pálmákra emlékeztető levélüstökük és liliomokéra hasonlító fehéres virágaik után kapták. A „jukkapálma” név mindazonáltal botanikailag helytelen, a Yucca genus tagjai nem állnak rokonságban a valódi pálmákkal.

Előfordulásuk

A nemzetség neotropikus elterjedésű, diverzitáscentrumuk Közép-Amerika területére esik.

A Yucca nemzetség fajai elsősorban arid és szemiarid területek lakói Mexikó félsivatagi területeitől az USA nyugati partvidékén át Kanada déli vidékéig (Yucca glauca subsp. albertana). Néhány fajuk a Mexikói-öböl partvidékén és az USA keleti részein széles körben elterjedt, azonban eredeti élőhelyük ezeknek a fajoknak is a mexikói-amerikai határrégió közelében terült el. Széles elterjedési területükön számos élőhelyi adottságú területen előfordulnak, kezdve a hegyvidéki területeken 2700 m tengerszint feletti magasságban előfordulóktól (Yucca harrimaniae, Utah) a mérsékelt éghajlatú tengerparti régiókban előforduló fajokig (Yucca filamentosa, Virginia).

A nemzetség fajai képviseltetik magukat a Sonora és Chihuahua-sivatagokban, A Keleti-Sierra Madre hegyeiben (valamint a Mexikói-fennsíkon a Keleti- és a Nyugati-Sierra Madre között) egészen a Déli-Sierra Madre hegyvidékéig, valamint dél felé a Yucatán-félsziget és a Kaliforniai-félsziget déli vidékéig. Néhány fajuk szubtrópusi vagy trópusi régiókban endemikus, mint az epifiton vagy terresztris Yucca lacondonica a Sierra Norte de Chiapas hegyeiben vagy a Yucca guatemalensis Mexikó déli részén illetve a Yucca yucatana Belize és Guatemala területén.

Megjelenésük

A jukkák évelő, fásodó törzsű cserjék vagy fatermetű növények, fajtól függően igen rövid, vagy akár több méter magas törzsük tetején hordozzák levélüstöküket. Egyes fajaik elágazók vagy csoportképzők, míg mások magányosan fejlődnek. A levélüstököt rozettaszerűen álló kard alakú, párhuzamos erezetű levelek alkotják, szélük lehet fogazott vagy szálara hasadó, a levélcsúcs többnyire hegyes tövisben végződik. Egyes fajok levele keskeny, szukkulens, míg másoké lapított, széles.

Fajtól függő korban, de általában a tíz évnél idősebb növényeken fejlődnek virágok. A több méter magasra is megnövő virágzati tengelyen olykor több száz, fehéres színű, bókoló harangra emlékeztető hatszirmú virág fejlődik. A virágok radiális szimmetriával rendelkeznek, szabad szirmúak, esetleg a szirmok tövükön összenőhetnek. Hat porzójuk és három termőlevélből összenőtt termőtájuk fejlődik, a mélyzöld színű termő 1–2 mm átmérőjű, háromosztatú, néha szögletes.

Termésük húsos vagy kiszáradó bogyó, melyek nagyszámú, nagyrészt fekete vagy szürke magot tartalmaznak.

Egyes fajok télállóak Közép-Európában is (legismertebb a széles körben ültetett Yucca filamentosa), melyek főleg a rövid törzsű, nem szukkulens levelű fajok közül kerülnek ki.

Ökológia

A Yucca nemzetség, a fikuszokhoz (Ficus) hasonlóan szép példája a rovarok és a növények közötti koevolúciónak. A jukkák minden faja a jukkamolyok nőstényeinek közreműködését igénylik megporzásukhoz (hasonlóan, mint a Ficus fajok és az Agaonidae darazsak esetében). A nőstény jukkamoly maxillái között szállítja a jukka virágporát a virágokra, majd az avval beporzott virágra helyezi el petéit, ahol a kikelő fiatal lárvák a jukka magkezdeményeivel táplálkoznak. Azonban a jukka magháza rengeteg magkezdeményt tartalmaz, így a növénynek a lárvák rágásából adódó vesztesége kiegyenlítődik a megporzás okozta nyereséggel.

Rendszerezésük

A Yucca nemzetség közel 50 fajt és 24 alfajt számláló genus, melynek fajai négy sectio-ba (fajcsoportba) sorolhatóak. A fajcsoportok közötti diagnosztikai különbségek elsősorban a termés felnyílásának módjában állnak: egyesek termése felnyíló, míg másoké fel nem hasadó, szabálytalanul töredező.

Felhasadó termésű fajok

Fásodó hajtású fajok, alacsony vagy magasra növő, elágazó vagy elágazásmentes törzzsel. Egyesek magánosan fejlődnek, míg mások csoportképzők. Szálas gyökérrendszere hosszabb-rövidebb rizómából ered, a rizóma a főtörzs folytatásaként jelenik meg a talajban. A levelek változó megjelenésűek, legtöbbször lándzsa vagy kard formájúak, egyenesek, a levelek széle lehet fogazott vagy fogaktól mentes, néha szálakra hasadozó.

A virágzó hajtás felegyenesedő, vagy néha oldalra hajló, a virágok csengettyű alakúak, krémszínűek vagy fehérek, hat lepellevelük van. A termés gömbölyded, tojás alakú vagy hengeres. A fásodó vagy húsos toktermések három egyenlő nagyságú kamrát képeznek. A magok feketék, sima vagy strukturált felszínnel rendelkeznek, ritkán szárnyaltak. A magok fajtól és termőhelytől függően hat-tíz hét alatt érnek be.

Fel nem nyíló termésű csoportok

A növények fásodó hajtásúak, a szár lehet alacsony vagy magas, elágazó vagy nem elágazó, a növény lehet csoportképző vagy állhat magánosan. A gyökérrendszer vékony, kevéssé elágazó gyökerekből áll, melyek hosszabb-rövidebb földalatti rizómából erednek. A fényes vagy viaszos levelek változó megjelenésűek, szélük nem fogazott és gyakran fonalakra hasadozik.

A virágzati tengely egyenes, néha oldalra hajló, a virágok csüngők, formájuk csengőtől kuglóf alakúig változhat, illatosak (Yucca faxoniana). A termés gömbölyded vagy hengeres, húsos vagy szivacsos állagú (Yucca brevifolia). A magok exocarpiuma sima vagy ráncos.

Határozókulcs a csoportok elkülönítéséhez

1.

2.

3.

A levelek vékonyak, általában keskenyek, hajlékonyak, néha szélesek, lándzsa alakúak, valamennyire merevek. A termés kiszáradó tok, érés során felhasad. A magok simák, laposak, keskenyek, nem szárnyaltak ..... 5

4.

5.

Fajok

Sectio Yucca Engelm. Syn.: Sarcocarpa

Sectio Endlichiana Hochstätter

  • Yucca brevifolia Engelm. (józsuéfa, Józsué-pálmaliliom)

Sectio Chaenocarpa Engelm.

Sectio Hesperoyucca Engelm.

Galéria

Fordítás

Források és ajánlott irodalom

Taxonazonosítók