Ebben a cikkben a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin témáját különböző nézőpontokból tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy elemezzük jelentőségét és relevanciáját ma. Megvizsgáljuk, hogy a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin milyen különféle következményekkel jár a társadalmunkra, valamint milyen hatással van az emberek mindennapi életére. Ezen túlmenően a terület szakértői és szakemberei különböző nézőpontjai kerülnek bemutatásra, hogy gazdagítsák a vitát, és teljesebb és objektívebb jövőképet nyújtsanak a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin-ről. Hasonlóképpen konkrét példákat fogunk megvizsgálni a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin különböző területekre gyakorolt hatásának szemléltetésére, és lehetséges megoldásokat vagy javaslatokat teszünk a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin által jelenleg támasztott kihívások megfelelő kezelésére. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy elmélyítse a Nyikolaj Dmitrijevics Golicin-ről szóló ismereteket, és konstruktív vitára ösztönözze annak fontosságát és társadalmunkra gyakorolt hatásait.
Nyikolaj Dmitrijevics Golicin | |
![]() | |
Az Orosz Birodalom miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1917. január 9. – 1917. március 12. | |
Előd | Alekszandr Fjodorovics Trepov |
Utód | Georgij Lvov |
Született | 1850. április 12.![]() |
Elhunyt | 1925. július 2. (75 évesen)![]() |
Szülei | Sofia Puschina Dmitry Golitsyn |
Házastársa | Eugenie Charlotte Golicyn |
Gyermekei | Alexander Golitsyn |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Imperial Alexander Lyceum |
Díjak |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Dmitrijevics Golicin témájú médiaállományokat. |
Nyikolaj Dmitrijevics Golicin, oroszul: Никола́й Дми́триевич Голи́цын (Moszkvai kormányzóság, 1850. április 12. – Leningrád, 1925. július 2.) orosz nemes, herceg, miniszter és titkos tanácsos. Az Államtanács tagja és az Orosz Birodalom utolsó miniszterelnöke.
Golicin herceg 1850. április 12-én született, a Moszkvai kormányzóság területén, a Golicin, más forrásokban Galicinként dokumentált orosz főnemesi családban. 1871-től különböző posztokat töltött be a Belügyminisztériumban.
1885-től Arhangelszk, 1893-tól Kaluga majd 1897-től Tver kormányzója. 1903-tól a Szenátus tagja.
1914-től titkos tanácsos, korán már élvezni kezdte a cári család rokonszenvét. 1915 májusától a Különleges Bizottság elnöke amely az orosz hadifoglyok segítésén dolgozott.
1917 januárjának elejétől a Miniszterek Tanácsának elnöke, vagyis az Orosz Birodalom miniszterelnökévé nevezték ki. A posztját ugyan az év márciusáig tarthatta meg, amikor is az oroszországi polgári forradalom elsöpörte a monarchiát. Golicin herceget elfogták és bíróság elé állították, de végül felmentették. Családjával Petrográdban maradt az októberi forradalom idején is.
Később az Állami Politikai Igazgatóság többször is letartóztatta, mondván, hogy ellenforradalmi elemekkel van kapcsolatban. 1925. július 2-án kivégezték.