Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Novokuznyeckaja metróállomás hatását a mai társadalom különböző aspektusaira. A technológiára gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Novokuznyeckaja metróállomás emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Mélyreható elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Novokuznyeckaja metróállomás hogyan alakította életünket, és hogyan okozott jelentős változásokat a világról alkotott felfogásunkban. Megjelenése óta a Novokuznyeckaja metróállomás szenvedélyes vitákat váltott ki, és számtalan vizsgálat tárgya volt, ami arra késztetett bennünket, hogy elgondolkodjunk a jelenkori kontextusban való relevanciájáról.
Novokuznyeckaja metróállomás | |
![]() | |
Ország | Oroszország |
Hely | Zamoskvorechye District |
Állomáskód |
|
Műemlékvédelmi besorolás | orosz regionális kulturális örökségi helyszín |
Megnyitás | 1943. november 20. |
Építész(ek) |
|
Felhasználási terület |
|
Legnagyobb mélység | 37,5 m |
Peronnal rendelkező vágányok száma | 2 |
Része ennek | moszkvai metró |
Szomszédos állomások |
|
Vasútvonalak | |
Átszállási lehetőségek | |
Átszállási lehetőségek | Tretyjakovszkaja |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Novokuznyeckaja metróállomás témájú médiaállományokat. | |
A moszkvai metró Novokuznyeckaja állomása a 2-es számú, zöld színnel jelzett, Zamoszkvoreckaja nevű vonalon helyezkedik el a Zamoszkvorecsje kerületben, a főváros Központi közigazgatási körzetében. Nevét a közeli Novokuznyeckaja ulica utcáról kapta. Szomszédos állomásai ezen a vonalon a Tyeatralnaja és a Paveleckaja. Az állomáson átszállási lehetőség nyílik a Tretyjakovszkaja metróállomás mindkét csarnokába, amelyekben a peronon belül lehet átszállni a 6-os számú, narancs színnel jelzett Kaluzsszko-Rizsszkaja és a 8-as számú, sárga színnel jelzett Kalinyinszkaja vonalak között.
Az állomást 1943. november 20-án nyitották meg, a moszkvai metró építkezésének harmadik ütemében. A mélyfekvésű, három csöves, pilonos kiképzésű állomás tervezői Ivan Georgijevics Taranov és Nagyezsda Alekszandrovna Bikova voltak. A gazdag belső díszítésű állomás műemléki védettséget kapott. A központi csarnokon domborműves fríz fut körbe katonai hősök ábrázolásával.[1]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Новокузнецкая (станция метро) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.