Nagy-Lengyelország
Nagy-Lengyelország (lengyelül: Wielkopolska, németül: Großpolen, latinul: Polonia Maior) Lengyelország történelmi régiója a mai ország középső-nyugati területén. A mai Nagy-Lengyelország volt a 9–10. században a polánok településterülete.
Az országrész neve
Wielkopolska volt a kora középkori lengyel állam magja, gyakran mondják, hogy „a lengyel állam bölcsője” és abban az időben gyakran egyszerűen Lengyelországnak hívták (latinul: Poloniának). Nagy-Lengyelország neve először a „Polonia Maior” latin alakban jelent meg 1257-ben, lengyelül („w Wielkej Polszcze”) 1449-ben. A terület nevét lehet úgy is értelmezni, hogy Ó-Lengyelország, eltérően új Lengyelországtól, vagyis Kis-Lengyelországtól (lengyelül: „Małopolska”; latinul: „Polonia Minor”), mely Lengyelország déli területeit jelöli Krakkó fővárossal.
Földrajzi helyzete
Nagy-Lengyelországhoz tartozik a Warta folyó és mellékfolyói árterületének nagy része, többek között a Noteć folyóé is. Két nagy területrészre oszlik. Északon tóvidék terül el a jégkorszak alatt kialakult tavakkal és dombokkal. A déli rész síkság.
Adminisztratív szempontból a történelmi régió a mai Nagy-lengyelországi vajdaságot és a Lubusi, Kujávia-pomerániai, valamint a Łódźi vajdaság egyes részeit tartalmazza.
Fontosabb városai
(zárójelben a népesség 2003-ban)
Történelme
Jegyzetek
További információk
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
|