A mai világban a Muklesút indiánok nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált minden korosztály és a társadalom minden területén. Egyre többen keresnek információkat és ismereteket a Muklesút indiánok-ről, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár a társadalomra gyakorolt hatásai, akár történelmi jelentősége miatt. A Muklesút indiánok-re fordított növekvő figyelem miatt elengedhetetlen, hogy teljes mértékben megértsük a témával kapcsolatos összes szempontot. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Muklesút indiánok különböző aspektusait, az eredetétől a mai hatásig, hogy teljes és részletes képet adjunk erről az általános érdeklődésre számot tartó témáról.
A muklesút indiánok (muckleshoot) az USA Washington államában, Seattle és Auburn közelében élnek.
Az 1855–1856-os Puget Sound-i háborút követően megalakult Muklesút Indián Törzs az őslakosok hivatalos szerve, amely a buklsuhlsz, duvamis, sznokvalmi, felső-pujallup, szkekomis, szmulkamis, szkopamis, tkvakvamis, tilalkoamis és dothliuk csoportokat képviseli. (angolos írásmóddal: buklshuhls, duwamish, snoqualmie, upper-puyallup, skekomish, smulkamish, skopamish, tkwakwamish, tilalkoamish, dothliuk).
Az őslakosok védtelenek voltak az európaiak által behurcolt fertőzésekkel szemben, így a tizenkilencedik század közepére számuk jelentősen csökkent. A telepesek növekvő száma a Puget Sound-i háborúhoz vezetett, melynek végén az őslakosokat az Auburn melletti rezervátumba kényszerítették.[1]
Auburn fejlődésével egyre több bevándorló jelent meg, akik meg akarták akadályozni, hogy az őslakosok a területen halásszanak és vadásszanak. Az 1970-es és 1980-as években zajló, halászháborúként is ismert tüntetések során az indiánok követelték, hogy továbbra is halászhassanak és vadászhassanak a rezervátumon kívül.[2] Egy szövetségi döntés kimondta, hogy az őslakosoknak továbbra is joguk van tradicionális területeik látogatására.
Mivel a folyók szabályozásával a lazacpopuláció csökkent, a muklesútok kénytelenek voltak más megélhetési forrás felé nézni. A Muklesút Bingó kaszinó a huszadik század végén nyílt meg.[3]
A muklesút törzs főleg a 6,13 négyzetkilométer területű, a Zöld és Fehér folyók közelében fekvő Muklesút rezervátumban él. A 2000. évi népszámláláskor a rezervátumnak 3606 lakosa volt (közülük 28,65 százalék vallotta kizárólag indiánnak magát), ezzel a törzs Washington állam egyik legnagyobb őslakos csoportja. A rezervátum egy része Auburnhöz tartozik, lakosainak 72%-a a város területén él.
A muklesútok korábban más csoportokat is asszimiláltak, az ő gyerekeiket pedig a muklesútok kultúrájára tanították.
Az indián törzsi szervezetek megalakulását az 1934-es Indian Reorganization Act tette lehetővé. A muklesútok törzsi tanácsa 1941-ben fogadta el alkotmányát; a szervezet kilenc tagja az általános tanácsnak felel.[4] A rendőri feladatokat King megye seriffjének hivatala látja el.[5]
A törzs 2013. november 6-án 390 négyzetkilométernyi erdős területet vásárolt.[6]
Ugyan képzett vadászok voltak, az őslakosok elsősorban halásztak.[7] A kifogott lazacot megosztották más törzsekkel is; mivel túlélésük múlt rajta, a halakkal tisztelettel bántak.
Az első lazacok ünnepe során a hal maradványait a fogás helyére dobják vissza, hogy az beszámolhasson a többieknek; egy másik hagyomány részeként a hal csontjait visszadobják, hogy az a következő íváskor újjászülethessen.
Az őslakosok több kézműves tevékenységet (szövés, fafaragás, kosárfonás) is folytattak. Társadalmuk három szintből állt: a nemesek, a középosztály és a háborúk és rajtaütések során túszul ejtett szolgák.