McLaren MP4/3
A mai világban a McLaren MP4/3 olyan téma lett, amely egyre nagyobb érdeklődést vált ki a társadalomban. Akár történelmi jelentőségének, akár a mindennapi életre gyakorolt hatásának, akár a kulturális szférára gyakorolt hatásának köszönhetően, a McLaren MP4/3 minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. A McLaren MP4/3 megjelenése óta vita, tanulmányozás és kutatás tárgya volt, és jelentősége az idő múlásával nem csökkent. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a McLaren MP4/3 különböző aspektusait és jelentését a mai világban, elemezve fejlődését, hatását és mai relevanciáját.
| McLaren MP4/3 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | McLaren |
| Előző | McLaren MP4/2 |
| Következő | McLaren MP4/4 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | Szénszálas és alumínium monocoque |
| Első felfüggesztés | Elöl-hátul, nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés |
| Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
| Motor | TAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor |
| Váltó | Getrag 5 sebességes manuális |
| Tömeg | 540 kg |
| Üzemanyag | Shell |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Marlboro McLaren International |
| Pilóták | 1.  Alain Prost2.  Stefan Johansson |
| Első verseny |  1987-es Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 16 |
| Győzelmek | 3 |
| Dobogós helyezések | 12 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 2 |
A McLaren MP4/3 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1987-es idényre. Steve Nichols tervezte, miután 1986 végén az addigi vezető tervező, John Barnard a Ferrarihoz távozott. Három idény után ez volt az első teljesen új tervezésű McLaren, és az M30-as óta az első is, amelyikhez Barnardnak már nem volt köze.
Tervezés
Aerodinamikai szempontból az MP4/3 teljesen más, mint az elődje. Sokkal lentebb fekszik, ami a versenyen felhasználható üzemanyag mennyiségének csökkentése miatt ideális, amellett ránézésre is karcsúbb és kompaktabb szerkezet. Egyedül az orr-rész, amely emlékeztet az elődre, de ez is kisebb lett. Sokak számára az ultrakarcsú Brabham BT55-ös modellre emlékeztetett a tervezési filozófiája, de ennek az autónak a tervezésében nem közreműködött még Gordon Murray.
A motor ugyanaz a TAG-Porsche volt, mint az előző modellben. Apróbb változtatásokat eszközöltek, hogy kisebb legyen a fogyasztás, és az új szabályok miatt a turbónyomást is 4 barban maximálták. Versenyeken 790, időmérő edzéseken pedig 850 lóerős maximális teljesítményre volt képes. A mai napig a valaha volt egyik legerősebb Formula–1-es autónak számít, hiszen a turbónyomást 1988-ban már 2,5 barban maximálták, hogy kiegyenlítsék a különbségeket a szívómotoros autókkal szemben. Ebben az évben azonban még viszonylagos korlátok nélkül működhetett. Ez volt az utolsó TAG-Porsche motoros McLaren, az év végén Honda motorokra váltottak.[1]
A szezon
Háromszor sikerült nyerni az autóval, mindhármat Alain Prost szerezte. Csapattársa, Stefan Johansson mindössze néhány dobogós helyet szerzett, ezért az év végén megváltak tőle Ayrton Senna kedvéért. A csapat a konstruktőri bajnokság második helyén végzett. Öt különböző kasztnit használtak az év során, illetve készült egy hatodik is, az MP4/3B, mellyel a Honda-motort tesztelték.[2]
Eredmények
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1987 | Marlboro McLaren International | TAG Porsche TTE PO1 | G | BRA | SMR | BEL | MON | DET | FRA | GBR | GER | HUN | AUT | ITA | POR | ESP | MEX | JPN | AUS | 76 | 2. | |
| Alain Prost | 1 | KI | 1 | 9 | 3 | 3 | KI | 7 | 3 | 6 | 15 | 1 | 2 | KI | 7 | KI | ||||||
| Stefan Johansson | 3 | 4 | 2 | KI | 7 | 8 | KI | 2 | KI | 7 | 6 | 5 | 3 | KI | 3 | KI |
Jegyzetek
- ↑ Autocourse 1987-88, 48. oldal
- ↑ Homenaje a Juan Manuel Fangio, Centro Cultural y Tecnológico Museo del Automovilismo Juan Manuel Fangio, Fundación Museo Juan Manuel Fangio, FIA Formula 1-Five Times World Champion, 1951 Alfa Romeo, 1954 Mercedes-Benz, 1955 Mercedes-Benz, 1956 Ferrari, 1957 Maserati, Formula 1, Museo Juan Manuel Fangio, Motorsport, Automovilismo, Balcarce, Argentina, Biografía Juan Manuel Fangio, todos los autos que corrió Fangio, las 200 carreras de Juan Manuel Fangio, Campeón del Mundo de F1, Quíntuple Campeón del Mundo de F1, f1, formula 1, racing, ferrari, formulaone, races, ,Museo Juan Manuel Fangio | McLaren Honda MP4/3B | visita-virtual (spanyol nyelven). www.museofangio.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 24.)
További információk
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
